Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
172 Alta Ián os fertőző bánta I m ak. A bujakór kórhatánya iránti fogékonyság igen elterjedt; kor, nem, faj ez iránt különbséget nem mutat. Még kérdéses, hogy e betegség iránti mentesség általában létezik-e, ha csak nem a később megemlítendő módon szereztetik az meg. Miután igen valószintí, hogy a köztakarónak és a hozzáférhető nyákhártyáknak ép hámfedezetén keresztül a bujakór liatánya a nedvkeringésbe nem juthat, a bujakórral való fertőzésnek feltétele két tényezőtől függ: a bujakór kórhatányának, illetőleg az azt tartalmazó váladéknak és a hámfosztott helynek kellő érintkezésétől. A hatékony váladéknak átvitele közvetlenül vagy közvetve történik; az előbbi sokkal gyakoribb. A közvetlen átvitelre legbővebb alkalmat szolgáltatja a közösülés és ez oka annak, hogy felnőttek, férfiak, egészségesek gyakrabban fertőztetnek, mint gyermekek és öregek, mint beteges egyének és nők; amazok gyakrabban teszik ki magukat a fertőzés alkalmának. Az egyik tényezőnek jelenléténél, értve az egyik fél bujakóros fertőzöttségét, minden, mi a közösülés műveleténél az érintkező részek hámfedezetének, többnyire alig észrevehető hiányához vezethet, növeli a másik fél fertőzésének lehetőségét: a nemző részek bőrének, nyákhártyájának már fennálló liámhiánya, repedékeny volta, a nemző részek dimensióinak egymáshoz való aránytalansága, a közösülés túlságos rohamos megejtése stb. A mondottak után természetes, miszerint a közvetlen ragályzás, miután a bujakór kórterméke egyszeri beoltás után nem csak a beoltás helyén, hanem a legkülönbözőbb testrészeken fejlődhetik újra, még inkább jöhet létre a test legkülönbözőbb részein, mint sánkerrel. így látni azt létrejönni az ajkakon, a nyelven, az újjakon, a pofán, az emlőbimbókon stb. Fertőzésre a közösülésen kívül alkalmat szolgálhat: csókolódzás, szoptatás ; orvosoknál, ápolóknál vizsgálat, gyógykezelés szempontjából véghez vitt érintkezés stb. — Közvetett fertőzésre minden alkalmas, mihez a bujakóros váladék tapad s mi később hámfosztott helylyel érintkezésbe jut. így vannak kétségen kívüli észleletek, melyek arról tanúskodnak, hogy evőeszköz, ivópohár, szivar, pipaszár, árnyékszék, sebészi eszközök közvetítésével történt a fertőzés. Egészséges egyének szintén szolgálhatnak közvetítőül a nélkül, hogy ők maguk is fertőztettek volna, ha reájuk tapadt (körmökre, hímvesszőre, hüvelybe) bujakóros váladékkal érintettették mások hámfosztott helyét. A közvetett fertőzés leginkább — bár túlzottan -— rettegett módját képezi a himlőoltás által való fertőzés. Az a kérdés, hogy a himlőnyirk egyedül, vér hozzávegyülése nélkül képes-e fertőzni, még nincs eldöntve. A czél- és észszerüség hozza magával, hogy ily kérdéseket, melyek a tudomány fóruma előtt még eldöntetlenek, ne vigyük át a gyakorlatba és concrét esetben kerüljünk oly nyirkot, mely vért tartalmaz. Ily módú átvitel, de e czélból tett kísérletek is tanúskodnak a bujakor kórhatányának szívósságáról. Már rég ösmert tény, miszerint bujakórral történt fertőzés hosszú időre mentességet kölcsönöz ; ez azonban nem absolut és csupán addig az időig látszik kihatni, míg az illetőben a bujakór első fertőzésének következménye, habár lappangva is fennáll. A mint a második fertőzés annak jele, hogy az első fertőzés meggyógyúlt, egyúttal mutatja azon nagyfontosságú tényt is, hogy a bujakor gyógyulhat.
