Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagy máz. 17 talaj rétegei szennyesebbek voltak, mint a typhusmentes házakéi, s hogy a typhusmentes házak közűi háromszorta többnek volt a talaja tiszta, mint a typhusós házak közűi. Igen természetes, hogy Fodor sem tartja a talaj szeny- nyét egyébnek, mint az abba jutott specificus kórhatány fejlődésére kedvező elemnek, mire nézve igen érdekes részleteket hoz fel. Igen valószínű, miszerint a talajnedvesség csak egyike azon tényezőknek, melyek a hagymázfejlődésre befolyással bírnak. A kórbuvárok még nem értenek egyet am nézve, hogy mely utakon jut a hagymáz kórnemző hatánya a talajból az emberi szervezetbe ; leginkább két úton történhetik az: a belégzett levegővel és az ivóvízzel; mindkét lehetőségre nézve lehet elég bizonyító példát felhozni. Ha p. o. azt látjuk, hogy egy árva- háznak (Halle) kizárólag azon lakosai betegedtek meg, kik egy bizonyos vezetékből származó vizet ittak, míg más, különben ugyanazon viszonyok közt élő, de más vizet használt egyének mentek maradtak; az illető vezeték elzárása után pedig egyetlen egy megbetegedés sem fordult elő többé ; ha áll azon tapasztalat, hogy t. i. egyének, kik ugyanazon kereskedőtől vettek tejet, hagymáz által lepettek meg és közelebbi vizsgálat mutatja, hogy az illető tej szennyezett kút vizével volt hamisítva: úgy valóban szinte érthetetlen, hogy a talajgáz védői miért ellenzik annyira az ivóvíz általi fertőzés lehetőségét, miután kétségtelen, hogy a talajból a typhusméreg ép úgy juthat a vízbe, mint a légárammal a levegőbe. E felfogás mellett szól az a tapasztalat, melyet többek között Bécsben tettek a hagymáz gyakoriságára nézve a forrásvíz bevezetése előtti és utáni időre nézve. Hasonló magatartást mutatott ki, mint említve volt, Fodor a budapesti viszonyokra nézve. Bécsben a forrásvíz bevezetése előtti öt évben 10,000 lakosra 56, a bevezetés utáni öt évben 10,000 lakosra 16 hagymáz- haláleset jutott. Budapesten 10,000 kútvízzel ellátott lakos után a typhus- halálozás 9’4, 10,000 vezetett vízzel ellátott után 7-7 volt. — Vájjon ily ártalmas ivóvíz mindig azáltal lett-e azzá, hogy hagymázbetegek ürülékével egyenesen szennyezve lett, még nem bizonyos, bár ez úton való szennyezés elég gyakran minden kételyt kizáró módon lett bebizonyítva. Számos város hagymázeseteinek összehasonlítása azt mutatja, hogy az esetek szaporodása és az évszakok közt is van némi összefüggés, a mennyiben a legtöbb járvány az év második felére, a megbetegedések maximuma többnyire október havára esik; ettől eltérőleg Fodor úgy találta, miszerint a typhus Budapesten télen és tavaszkor gyakoribb. E körülményből következteti, miszerint a melegség a hagymáz kórhatányának fejlődése körűi jelentékeny befolyással nem bírhat, mi viszont azt erősíti, hogy Budapesten a hagymáz a talaj mélyebb rétegeinek folyamataival áll viszonyban. Nemcsak hagymáz járványnyal, hanem egyéb fertőző kórokkal szemben is tapasztaljuk, hogy bármily mérvben dühöngenek is e kórok, még sem betegednek meg mindazok, kik a fertőzés behatásának ki voltak téve, miért is fölvétetik, hogy a typhus mérge jelenlétén kívül még egy tényezőre van szükség, melyet egyéni hajlamnak nevezünk, a nélkül, hogy határozottan meg tudnók mondani, vájjon ennek lényege miben áll. Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
