Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
18 Általános fertőző bánfalviak. Az életkornak határozott befolyása vau a hagymáz-megbetegedésre és ha nem is áll az, a mit a negyvenes évek elejéig az észlelők csaknem kizárólag állítottak, hogy gyermekek hagymázban egyáltalában nem betegednek meg, úgy még sem lehet tagadni, hogy az első életévekben typhus ritkán kerül észlelés alá; de már az ötödik életéven túl elég gyakori, noha legnagyobb számban a 15-dik és 30-dik életév közt fordul elő ; ezen határon felül mind ritkább, noha még 60—70 éves egyéneken is észlelhető. — A nemnek befolyása nem mutatható ki határozottan. — Általában azt hiszik, hogy a hasi hagymáz leginkább addig egészséges, erőteljes egyéneket lep meg, míg idillt betegségekben (gümőkór, rák, szívbántalmak stb.) szenvedők, terhesek, gyermekágyasok relativ immunitással bírnának. Mindezt azonban bizonyítani, a bonyolódott viszonyok miatt igen nehéz és még az sem dönthető el, váljon a látszólagos immunitás nem abban rejlik-e, hogy ily egyének kevésbbé teszik magukat ki a ragályzásnak ; sőt a terhességre nézve némely szerző (Hecker) fokozott fogékonyságot vél fölvehetni. Ép oly kevéssé van bizonyítva azon állítás, hogy oly egyének, kik újonnan jöttek valamely helyre, hol a hagymáz tájkórilag uralkodik, köny- nyebben betegednének meg. Aránylag legnagyobb fokú immunitást kölcsönöz a hagymáz egyszeri átszenvedése, noha ez sem absolut. Ha nem is érthetünk egyet régibb orvosok ama nézetével, miszerint kedélyi rázkődtatások, félelem, aggodalom stb., étrendi hiba, kicsapongás, szellemi-testi megerőltetés, meghűlés stb. hagymázt idézhetnek elő, a mennyiben, ha ezen okok még oly mérvben vannak is jelen, a hagymázméregnek a szervezetbe történt bekebelezése nélkül hagymázt előidézni nem képesek, — úgy mégis lehet annyi befolyásuk, hogy általuk a testi egyensúly meg lévén zavarva, az ellenállási képesség is csökken, a fertőzés lehetősége könnyíttetni fog, sőt az sem lehetetlen, hogy ezen befolyások némelyike egyenesen útat nyit a kórcsír- nak könnyebb bejutliatására (bélhurut). A hasi hagymáz leginkább a mérsékelt égalj alatt fordúl elő; a legtöbb európai államban tájkórilag uralkodik, főleg nagyobb városokban és csak néha-néha szaporodnak a megbetegedések oly mérvben, hogy typhusjárványról lehet szó. Kórboncztani tünetek. Bár alig van szerv, mely alkalmilag hasi hagymázban elhaltaknál kórosan elváltozva nem találtathatnék, úgy mégis a bél- huzam, nevezetesen a vékonybél (ritkán a vastagbél) tüszői, a fodormirigyek, a lép és hörgők azok, melyek még a legkönnyebb esetekben is mutatnak boncz- tani eltérést; egyéb elváltozások inkább mint következményi bántalmak, részben a hasi hagymáz egyes tünetei által föltételezett szövődmények jelennek meg. Ez oka annak, hogy a boncztani tünetek tárgyalásánál első helyen az előbbiekkel foglalkozunk. A legszembeötlőbb tünetek a bélhuzamon észlelhetők és bár nem mondható, hogy ezek súlyosságra nézve kivétel nélkül arányban volnának az élőben észlelt tünetekkel, úgy mégis sokkal csekélyebb számúak azon esetek, hol ez arány hiányzik. A boncztani tünetek leírásánál, könnyebb megértlietés czéljából czélsze- rűnek bizonyúlt, úgy mint azt a tünetek vázolásánál is fogjuk tenni, bizonyos
