Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Orbáncz. 155 agybeli vérkeringési zavar. Izgatottsági vagy leliangoltsági tünetek az agy részéről, mint elmetévengés, dühöngés, álmatlanság, ránggörcsök, fogcsikorgatás, az érlökés gyérülése, kábálom, öntudatlanság, bár különben is előfordulhatnak,, de leggyakrabban mégis a fő hajas részének orbánczánál észlelhetők. Korai volna, e tünetekből mindenkor az agy és hártyáinak mélyebb szöveti zavarára (meningitis, encephalitis) gondolni. Még akkor is csak kivételesen találjuk e változásokat, midőn a halál súlyos agyi tünetek között következett be. A qyo- mor és bélhuzam részéről állandóan vannak kóros tünetek jelen ; étvágytalanság, hányás, székrekedésben nyilvánulnak azok. A nyelv vastag lepedékkel van bevonva. a lehelet bűzös. Leginkább fejlődnek ki e tünetek, ha a nyelés is nehezített, mi főleg akkor észlelhető, ha az orbáncz úgy a száj mint a torok -nyákhártyájára terjed. A nyákhártya ilyenkor duzzadt, feszes, száraz, fényes, mintha enyvvel volna bevonva, és a beteg különben is súlyos alanyi tüneteit a fájdalmas nyelés nagy mérvben fokozza. — Hasmenés ritkábban észleltetik ; olykor súlyos szövődménykép fellépő vérhas által van feltételezve. Szövődmények. Úgy mint más, kiütéssel járó fertőző bántalomnál már volt alkalmunk megemlíteni, az orbáncz is gyakran elhalványodik, midőn szövődmények lépnek fel. Hogy utóbbiaknak nem az orbáncz visszafejlődése képezi okát, külön hangsúlyoznunk nem kell. Az orbánczot kísérő szövődmények vagy helybelileg, az izzadmánynak a szokottól eltérő alakulási viszonyai folytán a megtámadott bőrrészleten lépnek fel, vagy más távolabb eső szervekben. Ezek ismét lehetnek a bőr helybeli elváltozásával egyenesebb összefüggésben, vagy általában a fertőzés által kell azokat létrejöttéknek gondolnunk. — Képződhetnek a bőrben (leggyakrabban a szemhéjon) genygőczok, melyek olykor csak az orbáncz lelohadása után lesznek hullámzás és a szokottnál tovább fennálló láz által felösmerhetők. Megnyitásuk, vagy önkéntes megnyilásuk után hamar gyógyúlnak. — Súlyosabb jelentőségű a bőr üszkösödése. Ilyenkor az epidermis felemelése által fejlődő hólyag tartalma véres-feketés, és alapja barnás, czafatos pörkké válik, A bőr elhalása olykor a beszűrődés tömörsége, képlékeny természete áltál van feltételezve, midőn aztán a bőr deszkakeménységű, rendkívül fájdalmas (E. phlegmonoides). Mindkét esetben súlyos szövődményről van szó, melyet rendesen súlyos általános tünetek követnek: nagyfokú láz, szapora, kicsiny érlökés, öntudatlanság, száraz nyelv (stat. typhosus), melyek súlyosbodása közt a beteg kimúlhat. Az elhalás korai határolása és kisebb terjedése mellett a súlyos tünetek ismét javúlhatnak. Ez alakok azok, melyekhez gyakran társúl a helyi folyamatból kiindúló geny-evvérüség a legkülönfélébb szervekben (tüdő, agy, vese stb.) létrejövő átrakodási genygóczokkal. — De ezektől függetlenül is észleltetett szövődménykép fellépő tüdő-, mell-, szívbelhártya-, szívburok-, agyhártya-, ízületi lob. Ismét vannak esetek, melyekben a láz nagyfokú, az érlökés gyenge, szapora, a nyelv száraz, szóval kifejlődik az ú. n. hagymázos állapot és bekövetkezhetik a halál, a nélkül, hogy valamely szövődményt lehetne kimutatni. Nem hagyhatjuk különben említetten, hogy ily esetekben nem egyszer sikerűit a különben szintén septicus fertőzés részjelenségének tartott barnás, rendkívül bűzös szék méltatása által kimutatnunk, miszerint a
