Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
156 Általános fertőző bdntalmak. súlyos általános tünetek, az orbáncznak vérhassal történt szövődése által vannak feltételezve és utóbbinak kellő kezelésére amazok el is maradtak. Kórisme. Az orbáncz, a bőr folyton haladó lobos beszűrődése, a pírnak csíkos, szaggatott széle, a bőr lobosodásának haladási módja által, s a láz által annyira jellemzetes, hogy ezt más körfolyamattal, kellő ügyelet mellett alig lehet összetéveszteni. Kórjóslat. Egészséges, jól táplált egyéneknél az orbáncz lefolyása többnyire kedvező; előrehaladott korúaknái, iszákosoknál kedvezőtlenebb. Befolyással látszik még bírni az orbánczra alkalmat szolgáltató folytonossághiány nagysága is. Arczorbáncznál, melynél ez rendesen oly csekély, hogy önszenvi orbánczról vélnek szólhatni, talán azért oly kedvező általában a lefolyás. - Vándorló orbáncz, különösen gyenge testalkatiaknál, általános elgyengüléshez vezethet. Gy1ógyeljárás. Miután az orbáncz alkalmi oka gyanánt valamely az ar- czon, az orrban levő folytonossághiány szolgál, ilyenek gondos kezelése, illetőleg begyógyítása legjobb óveljárás, s főleg azoknál kell erre súlyt fektetnünk, kiknél e betegség többször ismétlődik, a mint mondani szokás, szokványos (habituell) lesz. — Szemmel tartva, hogy az orbáncz ép úgy van fajlagos ok által feltételezve, mint számos más fertőző bántalom, hogy fajlagos szer ellene -egyelőre nem áll rendelkezésünkre, s hogy az orbáncz többnyire jó indulatú typicus lefolyással bír: érthető egyrészt az, hogy miért lett oly különféle, belső és külső eljárásnak (érvágás, nadályok, hánytató, hashajtók, izzasztók, az orbáncz határát képező ép bőrrészletnek pokolkővel való edzése, ragtapaszcsíkokkal való befedése, vashalvagnak, camphorának, terpentinolajnak belső adagolása) az orbáncz lefolyására kedvező befolyás tulajdonítva, és hogy miért láttak mások ép oly kedvező lefolyást egyszerű várakozási, tüneti gyógymód mellett. — Újabb időben, tekintve, hogy micrococcusok képezik az orbáncz kórhatányát és hogy ezek a lob közelében levő nyirkedényekben és szövetben nagy mennyiségben találhatók, Hueter ajánlott 2%-os carbololdatot az orbánczos részhez közeli ép bőr alá fecskendezni; 3—5 ily befecskendésnek feladata volna az orbáncz tovaterjedésének meggátlása. Az eredmény kétes ; ép oly gyakran látni ez eljárás után az orbáncz megállapodását, mint annak ellenkezőjét. Váljon a Pirogoff és utána Strümpell által is ajánlott eljárás, mely camphorának 1—2 óránkint 015 grammnyi adagolásából és izzasztás okáért meleg theának ivásá- ból áll, tartósabban fog-e jónak bizonyúlni, mint az előbbiek, -— még a későbbi tapasztalatoktól függ. Mindezek után a tüneti kezelést kell eddig legczélszerűbbnek nyilvánítanunk. Az esetek legnagyobb számában megfelelünk ennek, ha ágyba fektetve a beteget, kedvező hygienicus és diaeteticus viszonyok közé hozzuk. Könnyen emészthető ételek, valamely hűsítő ital (acid, muriat. 20: 1400, syr. rub. id. 200) rendelése mellett gondoskodunk a bélliuzam szabadon tartásáról. A fájdalom és feszülési érzet ellen az orbánczos részt olajos, vaseline-es ruhával fedjük be és jeges borogatásokat alkalmaztatunk rá, mit a betegek többnyire kedvelnek. Erősebb főfájásnál és általában nagy mérvű izgatottsági tüneteknél, a főre
