Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
152 Általános fertőző bántalmak. TIZENÖTÖDIK FEJEZET. ORBÁNCZ. SZENT-ANTAL TÜZE. ERYSIPELAS. Kóroktan. Már rég feltűnt, hogy az orbánczbetegek legnagyobb számánál ki lehetett mutatni, miszerint e betegség a bőrnek, nyákhártyának valamely folytonosság-liiányához társul, úgy hogy már rég hangoztatva volt ama nézet, miszerint e kóralak folytonossághiány folytán a szervezetbe jutott valamely káros fajlagos liatány által van feltételezve, és nem hiányoznak oly régi írók, kik e bántalmat már egyenesen a bőr fertőzési bántalma gyanánt említik, s contagiumról szólnak. De miután ily folytonossághiány nem minden orbáncz- esetben volt kimutatható, felvették, hogy kétféle orbáncz létezik, az ú. n. sebzési orbáncz (erysipelas traumaticum, spurium, nothum) és az önszenvi orbáncz (erysipelas verum, idiopathicum, spontaneum s. exanthematicum). Utóbbi létrejöttének magyarázatára a legkülönbözőbb feltevésekhez folyamodtak, és mivel emésztési zavarok az orbánczczal gyakran együtt, vagy utóbbit megelőzőleg léptek fel, az orbáncz okát az epe elválasztásának zavaraiban, a test nedveinek romlottságában s egyéb hasonló feltevésekben, mint pl. meghűlésben, léghu- zamban keresték. Bár már Trousseau elvetendőnek tartotta e különbséget és hangsúlyozta, mikép tulajdonkép minden orbánczot sebzésinek kell tekintenünk, mert folytonossághiány megelőzése nélkül az orbáncz fajlagos oka a szervezetbe nem juthat: mindamellett találkoznak még a legközelebb múltig észlelők, kik (Strümpell) az orbáncznak kétféle fellépési módja mellett nyiltkozuak. Nem oly értelemben teszik, mintha az ix.n. önszenvi orbáncz valóban a fenntebb említett, vagy ahoz hasonló okok által volna feltételezve, mert élösmerik, hogy annak előidézésére valamely fajlagos hatány szükséges: hanem felveszik, miszerint e hatány előre ment sebzés nélkül is bejuthat a szervezetbe, s ebben általános tünetek mellett, a bőr megfelelő helyi változását idézi elő. Ha azonban az adatokat elfogulatlanúl Ítéljük meg, akkor nem lehet szemet húnyni ama tény előtt, hogy az orbánczesetek túlnyomó nagy számában az orbáncz keletkezését megelőző folytonossághiányt ki lehet mutatni. Ama körülmény, hogy ez olykor csak csekély, alig észrevehető horzsolásban állott, inkább a mellett értékesíthető, hogy azon esetekben, melyekben a magára kevésbbé ügyelő beteg akkor jut észlelés alá, midőn bőrén az orbáncz már kifejlődött, igen nehéz lesz ily horzsolás jelenletét megállapítani; a positiv esetek nagy száma pedig inkább a mellett szól, hogy annak fennállta még ily esetben is valószínű. E mellett szól a kétféle fejlődésű orbáncz kórképének azonossága és a bántalomnak kétségtelen, úgy kiserletileg, mint kórodailag számtalanszor bebizonyúlt contagiositása. Az orbáncz kórhatánya azok után, miket a bevezetésben mondottunk, szintén csak valamely élő szervezet lehet, mely az orbánczos bőrben, a nyirkedé-
