Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Ily értelemben a hasi hagymáznak direkt contagium útján való terjedéséről lehet szólni. / , Újabb időben hagymázban elhaltak különböző szerveiben mikrococcusc mellett nagy mennyiségű sajátszerű pálczika-alakú gombát találtak, mely» a hasi hagymáz kórnemző szervezetének tekintenek (Klebs, Eberth, Gaffk- Friedländer). Ezek nem annyira külső alakjuk, mint inkább tenyésztési viszc nyaik különlegessége által hordják magukon a sajátszerűség jellemét. Legállar. dobban a bélhuzamban, a fodormirigyekben, a lépben, májban, vesében talál tatnak és mind e szervekből, valamint az ürülékből, sőt a később említend roseola-foltokból vett vérből is sikerűit már e pálczikák tiszta tenyészetét elő állítani. Azt, hogy a hasi hagymáz kórnemző szervezetét e bacillusok képezik egyelőre csak az bizonyítja, miszerint ezek a bacillusok eddig csupán hagymáz betegek szerveiben, illetőleg ürülékében lettek találva ; de állatokon eszközöl sikeres oltási kísérletekkel — bár számos szerző (Fraenkel, Simmonds s. m. k. tesz ilyenről említést -— nem rendelkezünk. A beteg szervezetből egyszer kijutott hagymázcsír továbbfejlődésére legalkalmasabbnak tartatik a talaj. A szerint, a mint ez a hagymázcsír hatékony átalakulási módozataira nézve többé vagy kevésbbé alkalmas, a fertőzés lehetősége is meg lesz adva, vagy hiányozni fog. Lehet, hogy a talaj alkalmatlan volta miatt, daczára annak, hogy szennyezve lett, megbetegedés általában nem jön létre. Igen valószínű, miszerint a hagymázcsír huzamos életképességgel bír és így megtörténhetik, hogy ugyanazon méreg, mely ma valamely talajban, utóbbinak alkalmatlan volta miatt, tétlenül hever, rövidebb-hosszabb idő eltelte után, a talajviszonyok változtával, hatályos kórnemzővé fogja kinőni magát. Ily értelemben valamely helynek hagymézj árván y iránti dispositiója változ- hatik. — A hagymáz kórcsírja szívós életképességéről és alkalmas helyi viszonyok befolyásáról tanúskodik az is, hogy a megbetegedések olykor huzamosan egy körülírt hely, úgynevezett góczpontok körűi fordúlnak elő. A hagymázméregnek és a talajnak egymáshoz való vázolt viszonya teszi érthetővé, hogy miért fog valamely talaj, hagymázürülékkel történt fertőzésére egyszer nagy járványnyal, máskor körülírt helyre szorítkozó megbetegedésekkel felelni, míg máskor minden megbetegedés elmarad. Arra nézve, hogy mi teszi a talajt alkalmassá, annyit jegyezhetünk meg, hogy a tapasztalat a mellett szól, miszerint a talaj nedvessége és a hagymáz fejlődése közt bizonyos összefüggés van. Buhl által először lett hangsúlyozva azon befolyás, melylyel a talajvíz ingadozása a hagymázra bír, és több helyen úgy találtatott (Berlin, Páris), hogy magas állású talajvíz mellett a hagymázesetek száma csökken és megfordítva. Hogy ezen viszony nincs egyedül az által föltételezve, miszerint a talajvíz sülye- désénél, a talaj szennyes, felületes rétegei átnedvesedve csupaszon maradnak, mi által erősen rothadnak, mint azt némely észlelő hitte, legjobban kiderül Fodor észleleteiből, melyek szerint Budapesten a hagymáz, a talajvíz emelkedésével fejlődik. Fodor érdekes adatai, melyekre e helyen csak utalhatunk, azt mutatják, hogy a typhus talán a talaj mélyebb rétegeinek befolyása alatt áll, mi mellett szól azon tapasztalata is, hogy Budapesten á typhusos házak mélyebb 16 Általános fertőző bántalmak.
