Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. Kóroktan. A hasi hagymázt a miasmatico-contagiosus bántalmakhoz soroljuk. Ez a beosztás ma már csaknem kizárólag el van fogadva azzal szemben, mely még a közel múltban is talált követőkre s mely szerint a hasi hagy- máznak egyszerűen miasma és contagium útján való terjedése is lehetőnek tartatott, mint azt más, szintén hagymáz néven illetett betegségekről (kiütéses hagymáz) ma is felveszik. Épen ez a közös elnevezés, valamint az a körülmény, hogy egyes tájakon kiválóan a hasi hagymázt ösmerték, míg más tájakon a kiütéses hagymáz uralkodott, szolgáltatott alkalmat a két alaknak általában, valamint azok egyes sajátságainak összetévesztésére. Minél általánosabb lett az a nézet, hogy a fertőző bántalmak specificus hatányok által idéztetnek elő, és hogy ezek a hatányok apró szervezetek: annál követelőbb módon lépett fel ama szükség, hogy a különböző hagymázalakok egymástól elkülönítessenek, úgy hogy ma már a néven kívül mi közös tulajdonnal sem bírnak. Az a nézet, hogy a fertőző bántalmak okait apró szervezetek képezik, ma már alig talál ellentmondásra és így fölösleges hosszasan czáfolnunk ama régibb fölvételt, mintha hasi hagymáz egyszerűen akár állati, akár növényi anyagok rothadása által keletkezhetnék. Ha a rothadásnak van befolyása, úgy csak abban állhat az, hogy a hagymáz már meglevő kórnemző szervezetének fejlődésére, szaporodására szolgáltat alkalmas viszonyokat. Ott, hol a viszonyok tisztázása inkább lehetséges, mint pl. kisebb helyekre szorítkozó járványoknál, még mindenkor ki lehetett mutatni, miszerint a hagymázméreg ide behurczoltatott más helyen fertőzött és itt később megbetegedett egyének által, vagy a többi között oly módon, hogy egy fertőzött helyről származó közvetítő közeg (p. o. ivóvíz, hagymázbetegtől származó szennyezett tárgyak) által lett átültetve. Még eddig nem ösmerjük egész biztossággal azokat az utakat, melyeken a hagymázméreg a szervezetet elhagyja ; valószínű azonban, miszerint ez leginkább a betegek ürülékében foglaltatik. Már említettük, hogy mielőtt a kór- csír hatásossá válnék, bizonyos időre és alkalmas viszonyokra van szüksége, mely alatt a megfelelő átalakulás megtörténhessék. Innét értelmezhető, hogy miért fertőztetnek orvosok, ápolók, ugyanazon szobában fekvő betegek aránylag ritkábban, míg a beszennyezett ruhák mosásával foglalkozóknál ez gyakrabban fordúl elő. E fölvétellel nem ellenkeznek ama ritkább észleletek, melyek szerint néha olyanok betegednek meg, kik több időt töltöttek a beteg körül (családtagok, ápolók), miután valószínű, hogy ily esetekben a betegnek egyik-másik tárgyhoz tapadt ürüléke, idő múltával fertőzésre képes lett. ELSŐ FEJEZET. >S^^%rViídOí HASI HAGYMÁZ. BÉLHAGYMAZ:”^“ TYPHUS ABDOMINALIS. TYPHOID. FEBRIS TYPHOIDEA. ILEOTYPHUS.
