Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)
I. Általános rész - B) A vizsgálati methodusokról általában - Tenyésztés
73 lati anyagból mákszemnyi-kölesnyi mennyiséget a kémcső belsejébe viszünk, s azt kevéssel a táptalaj színe fölött egy csepp gelatinával a cső belső falán szétdörzsöljük, majd az egész táptalajjal szétkeverjük. A platinakacsot kihúzzuk és kiizzítjuk, a bedugaszolt kémcsövet pedig, hogy a vizsgálati anyag a táptalajban egyenletesen eloszoljék, többször meghajlítjuk s hirtelen felállítjuk, miáltal az elkeverődést buborékképződés nélkül elérjük. 18. ábra. 2. Az I-el jelölt cső mellé egy második, II-vel jelölt csövet veszünk balkezünkbe s dugóikat jobb kezünk ujjai (kisujj-tenyér, gyűrűs-kisujj) közé csiptetve, kiforgatjuk. Most kiizzított és kihűlt 2 mm.-es platinakaccsal annyit, amennyit csak tudunk, az I. csőből háromszor óvatosan átviszünk a II. csőbe és benne a csőnek süiyesztése és felegyenesítése által jól eloszlatjuk. A II. cső tehát az első hígítás; ebből egészen hasonló módon készítünk egy II. hígítást (III.). 3. A csövek szájadékát (a vattával együtt) színtelen lángban néhány másodperéig fölmelegítjük, hogy a kezekről esetleg odatapadt baktériumok elpusztuljanak. Ezután langyos vízbe helyezzük a csöveket s felső részük