Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)
I. Általános rész - A) A mikroszkópról
17 fragmának nevezzük az objectiv belépési pupillájának, mert ennek a széleitő(l a tárgyponthoz vonuló sugarak határolják az objectiv aperturáját. A tárgytól a diaphragma ezen nagyított képéhez húzott sugarak ugyanis azok a szélső sugarak, melyek még bejuthatnak az objectivbe és érvényesülnek. Ä feloldóképesség határa. A mikroszkóp feloldóképessége alatt értjük két tárgypontnak azt a legkisebb távolságát, amelyben azok a 'mikroszkóp szolgáltatta képen különállóknak látszanak. Minél finomabb valamely tárgy szerkezete, vagyis minél finomabbak az egyes tárgypontokat elválasztó hézagok, annál erősebben hajolnak el a függőlegestől a keresztül jutó sugarak (3. ábra). Ha tehát igen finom structurát akarunk észlelni, akkor mindenek előtt nagy aperturájú objectivet kell használnunk, amely az erősen elhajló sugarakat is képes befogadni. Ha azonban valamely structura hézagai egy bizonyos fokon túl finomak, akkor már az első elhajlásos maximumot szolgáltató sugarak is annyira elhajolnak, hogy a legnagyobb aperturájú lencse sem fogadja be őket. E tekintetben bizonyos összefüggés van a lencsék aperturája, a hullámhossz és a rés finomsága közt, amit Abbé a következő képlettel fejezett ki: sin u = — vagyis a nyílásszög felének (u) sinusa egyenesen arányos a hullámhosszal (1) és fordítva arányos a rés szélességének kétszeresével. Vagyis: 2. sin u. Minthogy azonban u legfeljebb 90° lehet, tehát sin u legfeljebb = 1, tehát A--nak legkisebb értéke Oly structurák tehát, melyek a használt fény félhullámhosszúságánál kisebbek, a mikroszkópban tehát nem ismerhetők fel. Ha azonban a hullámhosszat (1) kisebbítjük, akkor k is kisebbedik, vagyis rövidebb hullámhosszú fény2 j
