Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás következményes elváltozásai
78 kóros körülmények között az öregkori üszőknél s épúgy mint érbántalom következményét a Raynaud-féle gangraena symmetricum-nél látjuk. E folyamattal ellentétben a colliquatiós nekrosis-néd az elhaláshoz a szövet lágyulása, majd elfolyósodása járul. Az elhalt szövet el- folyósodása az elhalt szövetek bomlásánál keletkezett fermentek, máskor baktériumok hatása alatt (emésztési folyamat, autolysis) történik. A rothadást gerjesztő mikroorganismusok, melyek többnyire a külvilágból jutnak a lsesio helyére, közé tartoznak: az oedema malignum ba- cillusa, a Welch, Flexner-íéle anaerob bacillusok, néha aproteus (Hauser), s talán a baktérium coli commune is. E baktériumok, illetőleg a fer- menthatások alatt a nedves üszők (gangraena humida) fejlődik ki. A nedves üszőknél a megtámadott bőrrészlet vizenyős, eleinte sárgás, majd a sizétbomlott haemoglobin imbibitiója révén piszkos zöld-fekete színt ölt, s azon zavaros tartalmú hólyagok keletkezhetnek. Még ké- több a hólyagok felpattannak, a megtámadott szövet szétesik, el- folyósodik bűzös, szövetcafatokat tartalmazó évvé. A szétesett anyagban tyrosin, leucinkristályok, ammóniák- magnesiumphosphat, vérfesték stb. mutatható ki. Ily folyamat a ma már alig észlelt, de az asepsist megelőző időkben méltán rettegett kórházi üszők (gangraena nosocomiale) s annak változata, a noma, valamint a ma is nem egyszer a genitáliákon gyorsan tovaterjedő jelleggel biró ulcus gangraenosum. Ugyancsak gangrsenás folyamat az anthrax bacillustól okozott pokolvar (pustula maligna). Elfolyósodás támad még a geny- keltő coccusok nyomában phlegmone-nél, abscessus-néd stb. Ami az elhalt szövetek további sorsát illeti, az elfolyósodottakat felszívhatja a vér és a nyirok, egy részüket a vándorsejtek hurcolják el, az el nem folyósodottaknál a környező szövetekben gyulladásos reakció támad, mely egyrészt a resorptiót mozdítja elő, másrészt kötőszövetet produkál az elhalt anyagok helyén. Más esetben az elhalt szövetrészek genyes folyamat útján éles határral (demarcatio) válnak el az ép részektől s ellökődnek. Mindezek a folyamatok természetesen anyaghiányt, fekélyt okoznak. A fekély. A szövetekké egyesült sejtek elhalása, elfolyósodása, kiküszöbölődése anyaghiányt, azaz fekélyt eredményez. A fekélyesedés csupán a hámrétegre szorítkozhatik (felületes fekély), vagy kiterjedhet a kötőszövetre is (mély fekély). A legfelületesebb, csupán a szárú- rétegre szorítkozó anyaghiányt horzsolás (excoriatio) elnevezéssé illetjük. A fekély alapja lehet genyes, de nem mindig az. Lehet azonkívül fibrinesen beszűrődött, midőn az álhártyás folyamattal való hasonlatossága miatt «diphteroid»-fekélynek is nevezik. A felületes fekély alapja rendesen vagy a tüskés réteg alsóbb sorai, vagy a csiraréteg, nem egyszer a szemölcsös réteg. Az utóbbit látjuk a typusos venereás fekély-né\, az ekthyma-nál stb. Ha a fekély csupán a szemölcsös rétegig terjed le, a gyógyulás «restitutio ad integrum», azaz minden nyom tartós hátrahagyása nélkül gyógyul, ha azonban a mélyebb rétegek is elpusztulnak, akkor már a gyógyulás csupán hegképződéssel lehetséges. A fekélyváladék beszáradva pörköl alkot, mely abban az esetben, ha alatta a fekély excentrikusán tovább terjed, osztrigahéj szerű rétegződéssel elemelkedik (rúpia), amint azt legjellemzőbb módon a fekélyes syphilideknél látjuk. Aszerint, amint a fekélyt környező beszűrődött szövet, a környezet valamely irányában elhal, a fekély szétesik és továbbhara-
