Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás következményes elváltozásai
79 pódzik (ulcus serpiginosus). Ily szabálytalan terjedésmódot látunk a lupus exedens-nél is. A rosszindulatú syphilis bőrfekélyeinél a beszű- rődés olykor oly gyorsan szétesik, hogy a beszűrődés maga szabad szemmel észre sem vehető, csupán a fekély gyors növekedése ötlik a szembe. A szétesés azonban nem csupán a bőr felszínén, hanem a bőr mélyében is kezdetét veheti, ahonnan azután felfelé tör a bőr felszínre (az áttételi gócoknál) és ilyenkor a fekély vagy sajátos tölcsér-, kráteralakot ölt (gumma, tuberculosis papulo-necrotica sib.), vagy keskeny csatornát sipolyt, (fistula) alkot. A fekély természetesen addig és abban az irányban terjed, amíg és amely irányban a megelőző gyulladáskeltő tényezők a szövetek elhalását provokálják. A fekélyes syphilideknél pl. akként támad a jellemző vesealak, hogy a megelőző beszűrődés azon irányban fejlődik ki, amerre a bőr helyi immunitása megszűnt. Hogy a phagedseniás fekély létrejötténél a fertőzőanyag erőssége, illetve a talaj resistentiájának csökkenése, vagy külön társfertőzés megtörténte, esetleg e tényezők összesége játsza-e a főszerepet, még eldöntetlen. A festékesség a bőr szövetének fiziológiai tulajdonsága, de e festékességnek a mérve már fiziológiailag is ingadozó, amint az emberfajok, sőt ugyanannak a fajnak egyes egyedjeinél, nemcsak a bőr, de a hajzat, szakái színének külömbségében is naponta láthatjuk. Azonkívül ugyanannál az egyénnél sincs egyenletesen elosztva a festék: az emlőudvar, a genitáliák bőre stb. sötétebben pigmentált, mint a testfelület egyéb részei. E fiziológiai festékességi differenciák természetesen nem tekinthetők kórosaknak. A bőr egészének vagy egyes részleteinek sötétebb színét tudvalévőén a hámréteg alsó sejtsoraiban, főleg a csirarétegben, valamint a bőrszemölcsökben s az irha felső rétegében jelenlevő festékszemcsék, illetve ezeknek halmozódásai okozzák. A bőr festékanyaga kétféle chemiai összetétel alakjában fordulhat elő, t. i. mint haemosiderin és mint melanin. A vastartalmú haemosiderin közvetlenül a vörös vértestek haemoglobin-jából alakul e sejtelemeknek a vérpályából való kilépése (vérzés) esetén, elsősorban a megtámadott erek környezetében. A vastól mentes melanin ellenben minden vérzés nélkül az erektől függetlenül, a legkülönbözőb ingerek — fénysugarat, arsen- intoxicatio, fertőző betegségek endotoxinjai, gyulladások stb. — hatása alatt, amint Meirowsky1 igazolta, egyfelől a hámréteg alsó sejtsoraiban, főképen a csiraréteg sejtjeiben a magállományból (a basophil nucleolin-ból) Meirovbsky szerint bizonyos fermentek közreműködésével, másfelől az irhában, főképen a papillában, hol a kötőszöveti származású, festékhíjjas állapotban fel sem ismerhető, elágazó nyúlványokkal ellátott sajátos festéksejt-ekben, a chromatophor-okban (Ehrmann- féle melanoblast) alakul. 1 1 A közelmúltban még szinte általános volt ama nézet, hogy a hámban festékanyag nem képződik, s az kizáróan a chomatophor-októl, mint vándorsejtektől hurcoltatnék oda a vérből, Ezt a tételt megcáfolták az utóbbi évek kutatásai s főképen Meirotvsky-n&k (1906) ama kísérlete, midőn a bőrnek Finsen-lámpával való megvilágításával a vérkeringés egyidejű kikapcsolása mellett a festékképződést fokozni tudta, s azon szerzőknek (Wieting és Hamdi, Rössle, Staffel, Dyson) adott igazat, akik a festékanyagnak a hámban való autochton keletkezését már előzőén vitatták.
