Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
71 neutrophil (ritkán eosinophil) leukocytákból áll. Olykor a genyben erythrocyták is találhatók. Az említett alkotórészek egymáshoz való mennyiségbeli aránya adja az izzadmánynak savós-genyes, genyes- fibrines, illetve genyes-véres jellegét. A genyes gyulladást bizonyos oly setiologiai tényezők idézik elő, melyek sajátos tulajdonságaiknál fogva fokozott vonzóerőt, chemo- taxis-t gyakorolnak a leukocytákra s emellett a szövetek elfolyósí- tására is képesek. Ilyeneknek ismerjük a genykeltő mikroorganismu- sokat, első sorban a staphylo- és streptococcusokat, továbbá a Frän- kel-Weichselbaum-íéle diplococcust, a gonococcust, a bacterium colit stb., valamint az ismeretlen fertőző mikroorganismusok közül a himlő és a varicella okozóit. Azonban épúgy ismerünk amorph chemiai anyagokat (pl. a terpentin, a kéneső, a krotonolaj, a kátrány, a thapsia stb.), melyek ugyancsak, genyes gyulladást idéznek elő, míg egyéb igen hevesen ható, sőt elhalást okozó mérgeknek e genykeltő hatása tökéletesen hiányzik. A bakteriummérgek hatása alatt a kivándorolt leukocyták is szenvednek, a necrobiosis jelenségeit mutatják, magjuk apró törmelékekre esik szét, a sejttest zsírosán elfajul s benne vacuolák fejlődnek ki. De a pusztuló leukocyták tönkremenetelük közben baktericid anyagot is termelnek, ami a genyes gyulladások egy részének spontán gyógyulását megmagyarázza. A genykeltő anyagokkal rothadást előidézők is juthatnak az elváltozásba az előbbiekkel egyidőben vagy azokhoz utólag társulva s ekkor az elváltozás evessé válik. Az eves geny nyúlós, a szétbontott hsemoglobintól piszkosszürke-barnavörös, bűzös. A putrid szétesés a rothadási jelenségeken kívül gázképződést is idézhet elő. A geny a megtámadott szövetből áttétel útján nemcsak a tájéki nyirokmirigyek elgenyedését okozhatja, hanem úgy a nyirok, mint a vérkeringés révén (coccushalmazok vagy bhrombus-ba zárva) széthur- coltathatik és más testtájékokat, szerveket is megtámadhat (metas- tusis-os fertőzés), sőt általánossá válhatik ('pyaemia). Amennyiben a genykeltő mikrobák a bőr savós izzadmányába jutnak, az eredeti hólyag savós tartalma savós-genyessé, illetve ge- nyessé változik, amidőn genyhólyagról (pustula) szólunk. Savótartalmú hólyag elgenyedését nem egyszer látjuk az égés okozta bőrgyulladásnál, valamint a hólyaghúzó szervektől előidézett hólyagoknál s épúgy az ekzema-nál, az orbánc-nál, a dermatitis herpetiformis-nkl, a miliaria- nál, a zooster-nél, a herpes-nél, a pompholyx-nál, a pemphigus-nk\ stb. A pustula természetesen primser is lehet, azaz nem szükségképpen előzi meg a savós kiizzadás, ha szerves vagy szervetlen genykeltő anyagok támadják meg a bőrt. De akár mindjárt pustulaként keletkezik, akár pedig savós hólyag alakul át azzá, magának a hólyagnak alakulása ugyanolyan módon történik, amint azt a savós izzadmány- nál már leírtuk. De nemcsak a kórképekben szemmellátható pustulák, hanem csupán górcsővel demonstrálható epithelialis genyedések is előfordulnak. Ezeket hámabscessus-nak vagy Darier-val milcroskopiai pustulák- nak nevezzük. Néhány vándorleukocyta már rendes körülmények között is a hámréteg sejtjei közé furakodik. Ha azután az epithelt chemotaxist előidéző hevesebb inger éri phlogogen, tehát ingertkeltő akár corpuscularis, akár amorph anyagok részéről s akár a bőr felszíne felől, akár a mélyebb szövetekből áttétel révén, a vándorleuj
