Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
kocyták száma feltűnően megszaporodik s azok a tüskés sejtréteg sejtközötti állományában, mint a térbeli viszonyokhoz alkalmazkodó megnyúlt s nyúlványokkal ellátott, az idegsejtekhez hasonló sejtek (Langerhans-féle sejtek) láthatók. E sejtek a tüskés rétegben halmazba csoportosulnak, a genykeltő anyagok hatása alatt a már vázolt'kóros átalakulásokon mennek keresztül s az említett górcsői pustula keletkezik. A folyamat Darier szerint a legjellemzőbben az erythroderma praemycosicum-nál látható. A genykeltő szervezeteknek a bőr egyes rétegeibe, a bőr miri- gyeibe vagy azok közvetlen környezetébe való bejutása és tenyészése, a megtámadott szervezet vagy szövet világrahozott vagv egyéb, tem- porser körülmények, más betegségek hatása alatt kifejlődött, tehát szerzett sajátos dispositiója együttesen adják meg a pyoderma-k kórképei egymástól különböző nyilvánulásainak feltételét. Így az epi- dermisbe jutott genykeltők impetigo-t, ekthyma-1, a faggyúmirigyek ge- nyedő folyamata a genytüsző-1 (folliculitis), illetve perifollculitis-t, ha nagyobb területen több tüsző fertőződik, a furunculus-t s az absces- sus-t, a verejtékmirigyek körül támadó genyedés a periporitis-t, a kötőszövet genyes fertőzése a phlegmone-t vagy az orbáncot (erysipelas) váltja ki. Az elfajulásos gyulladás. A pathogen tényező nem csupán ingerli a sejteket, hanem egyúttal anyagforgalmukban és vitalitásukban is többé-kevésbbé megtámadhatja azokat s ekként sejtelfájulásokat, sőt necrobiosist, illetve elhalást idézhet elő. E sej telf ájulások egyaránt jelentkezhetnek a bolhám- vagy kötőszöveti rétegében, sőt mindkettőben is egy időben, a gyulladás egyéb, már tárgyalt jelenségeivel kapcsolatosan is. A különböző mérgek chemiai affinitásuk szerint más és más irányban befolyásolván a sejtek életműködési tevékenységét, a megtámadott sejtek elfajulása is változatos chemiai és morphologiai átalakulásban nyilvánulhat. Az átalakulások szerint megkülönböztetünk olyanokat, amelyek nem fajlagosak, hanem a kórokozó tényezőknek egész sorozata idézheti elő s fajlagosokat, mely utóbbiak mindenkor csupán egy és ugyanannak az ágensnek befolyása alatt keletkeznek. E specificitas nem okvetlenül nyilvánul a sejt jellemző szerkezeti elváltozásaiban, hanem jellemző szövettani kép alakulhat az egyes elemeknek bizonyos betegségekre egyenesen törvényszerűnek mondható elrendezéséből, kombinációiból is. A fajlagosság különösen a betegségek ama csoportjánál szembeötlő, melyeket a granuloma fogalma alá foglalunk össze. A granuloma alatt oly fajlagos gyulladásos szövetsarjadzást értünk, mely idősült fertőző és néhány még eddig ismeretlen setiolo- giájú, de minden valószínűség szerint ugyancsak fertőzésen alapuló s több szervet, illetve az egész szervezetet támadó betegségeknek terméke. A granulomák a bőrön rendszerint több körülírt vagy csoportokban elrendezőzött, nem egyszer alakzatokat feltüntető oly gócokban fejlődnek ki, melyek a fajlagos elváltozáson, illetve elrendeződésen kívül a megszokott;, banális gyulladásos elemeket is tartalmazzák. A leglényegesebb morphologiai elváltozás az irhában és a bőralatti kötőszövetben székel, míg az epidermis a folyamatban csupán kon-
