Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
67 nilis-nél, valamint a papilloma (condyloma acc.) burjánzásainál. Az utóbbi laesiónál különösen szembeötlő a tüskés réteg, hatalmas hyper- plasiája minden kisérő hyperkeratosis nélkül. A körülírt akanthosis hyperkeratosisszal társulva igen sok bőrlsesionál látható. így pl. a psoriasis-nál, a papulosquammosus syphilid-eknél, a lupus papilloma- tosus-nk\, a lichen planus göbjeinél stb. — A diffus akanthosis nem annyira a hyperkeratosisszal, mint inkább pigmentatiós zavarokkal szokott szövődni (pl. lichenificatio, akanthosis nigricans). A szarúanyag túltengése, azaz a hyperkeratosis a szarúrétegnek a sejtek abnormálisán emelkedett egymáshoz való tapadásán alapuló kiszélesedése, akanthosis, azaz a tüskés réteg sej tjeinek kórosan fokozott proliferativ tevékenysége hij jával is előfordul. Kétségtelen, hogy az ilyen lsesióknál az elszar usodásnak e zavara a szemcsés réteg sejtjeinek megváltozott tevékenységén múlik. E kóros módosulásnak megfelelően a stratum granulosum s vele a stratnm lucidum is rendszerint kiszélesedettek, a normálisnál több sejtsort tartalmaznak s az egyes sejtelemek nem egy esetben keratohyalin szemcsékben is gazdagabbak. Magának a szarurétegnek sejtjei normálisak, magjukat vesztettek és zsírral egyneműen elárasztottak lehetnek, más esetben azonban kevésbé egyneműek, spongiosusok («degeneratio medullaris»), olykor a mesterséges emésztés irányában való normális resistentiájuk is csökkent (Darier). A hyperkeratosis is lehet körülírt vagy diffus. Körülírt tiszta hyperkeratosisok pl. a tyúkszem és a bőrkeményedés (clavus et callus). A tyúkszemnél a szaruréteg, különösen a lsesio centrumában az irháig hatol s emellett a Malpighi-íé\e réteg sejtjei a nyomás folytán ellapultak. Ilyenek még az angiokeratoma, a porokeratosis is. A diffus hyperkeratosis jellemző nyilvánulása az előrehaladt ichthyosis. Ez utóbbi elváltozásnál a szaruréteg többé-kevésbé kiszélesedett, a tüskés réteg ellenben nem egyszer sorvadt. Ilyenek továbbá a tenyér és talpon nyilvánuló keratosis arsenicalis, a keratosis pilaris, a pityriasis rubra pilaris lsesiói stb. A szövettermelő gyulladások között a kötőszövet túltengése jelzi azokat a folyamatokat, melyeknél anélkül, hogy folytonossághiány vagy fekély előzné meg a kötőszövet hyperplasiáját, az utóbbi kórosan megszaporodik, részben a hámszövet rovására, amennyiben ezt úgyszólván absorbeálja. E folyamatot, melyet épen pathogenesise különböztet meg a mindég folytonossághiány vagy fekély helyén kifejlődő hegszövettől, hegszerű sorvadásnak (sclerosis interstitialis Darier, Narbige Atrophie) nevezzük. Leggyakrabban látjuk ezt az elváltozást a késői lues egyes képleteinél és pedig a tertiaer papulák-nk\, tubero-serpiginosus syphilidek-nél, valamint a ki nem fekélyesedő lueses diffus beszűrődéseknél, ahol a kötőszövet túlteng, a bőrhám és az epidermoidalis képletek sorvadásával párvonalasan. Hasonló a folyamat a lupus erythematodes-né\, valamint a lupus vulgaris bizonyos változatainál (1. sclerosus et planus), ahol szintén megelőző szétesés nélkül fejlődik ki a hegszerű sorvadás. Az említett késői lueses affectióknál a granulatiós szövet nagy, néha többmagvú kötőszöveti sejtekből áll, melyhez nem egyszer óriássejtek is társulnak. Emellett a gyulladásos beszűrődésben lymphocy- ták és plasmasejtek is találhatók. E szövetet fix sejtekben gazdag kötőszövet övezi. A folyamat előrehaladásával a grapulatiós szövetet fokozatosan kötőszövet váltja fel, eleinte sajátos concentrikus elhelye5* '
