Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak kórhatározása. Symptomatologia. Terminologia

akkor az előbbitől nagyobb terjedelmével kiilömböző borsó-bab mek- koraságú csomó, tuberculum támad, míg ha a folyamat ennél is nagyobb terjedelemben lép fel, akkor phyma-vó 1 szólunk, mely laposan kiemelkedő dió-ököl mekkoraságú tömött szövetű képlet. Besnier meg- külömbözteti a bőrben ülő («tubercules dermiques»), melyek az irha középső vagy mélyebb rétegeiben keletkeznek s a bőralatti csomókat («tubercules hypodermiques»), mely utóbbiak a bőralatti kötőszövetben keletkeznek. Éz utóbbi egyértelmű a phymá-val.

Mindezekre a képletekre, épúgy mint a hólyagoknál már említettük, jellemző az, hogy a bőrnek minél felsőbb rétegében áll fenn a szövetek térfogatának nagyobbodása, az elváltozás annál élesebben határolt, meredekebben emelkedő s minél mélyebben székel a folyamat, annál elmosódottabb szélű.

Egyes göbképződéssel járó bőrbetegségeknél — különösen a lichen planus-nál — feltűnően előtérbe lép a papulának szélein bizonyos jellemző «kövezetszerű» rajzolat, mely a bőr feszülési barázdáinak felel meg. E feszülési barázdák helyei normális körülmények között is nélkülözvén a papillákat, nem vehetnek részt a megduz- zadás folyamatában s minthogy a környezetükben ily folyamat jelen van, az ellentét folytán azok kifejezettebbeknek, mélyebbeknek tűnnek fel.

De ezek az alapelváltozások nem maradnak meg mindég, mint olyanok a betegség folyamata alatt, hanem külömböző komplikáló befolyások hatása alatt gyakran megváltoznak, eltorzulnak, átalakulnak. Ezek az ú. n. másodlagos elváltozások az alapelváltozások következményeként, avagy az alapelváltozásokkal kapcsolatos subjektiv tünetek (viszketés stb.) alapján a beteg által önkénytelenül alkalmazott erőművi hatások (vakarás), vagy secundaer infectiók következtében támadnak.

Ezek a másodlagos elváltozások a hámfoszlás, (excoriatio), berepedés (rhagades) kifekélyesedés, var éspörk (crusta) pikkely (squamma), heg (cicatrix) és festékesség (pigmentatio).

5. Hámfoszlás, excoriatio alatt a bőr felületes rétegeinek traumás eredésű folytonossági hiányát értjük. Ha e folytonossági hiány csupán a szarurétegre szorítkozik szabad szemmel egyebet, mint rövid ideig fennálló fehér vonalat nem látunk. E horzsolást eleinte hypersemia szegélyezi. Ha a folytonossági hiány a Malpighi-féle rétegre is átterjed, a reaktiv vérbőség kiizzadással is társul s ez exsudativ váladék sárgás és amennyiben vörös vérsejtek is vándoroltak ki, barnás pörköt alkot. A szemölcsös rétegre is átterjedő excoriatio már a serosangui- nolens váladéktól feketés, erősen tapadó vart termel s e var leválása után is még huzamosb időn keresztül lassankint eltűnő festékesség marad hátra. Az excoriatióknak elhelyeződése igen fontos diagnosztikai jel, mivel a helyből következtetéseket vonhatunk lé az előidéző ingerre.. Pl. a scabiesnél a has és deréktáj, ujjak között, nőknél az emlőbimbó körül, férfiaknál a makkon látható vakarástól előidézett excoriatiók jellemzők épúgy, mint prurigonál a végtagok feszítőoldalán észlelhető hasonló elváltozások.

6. A berepedések, rhagades a bőr oly vonalalakú folytonosság hiányai, melyek többnyire csak a hámra s az irha felületes rétegeire szorítkoznak s ez utóbbi esetben vérzékenyek, de amelyek mélyebb rétegekre is átterjedhetnek s ekkor természetes természetesen maradandó hegeket hagynak hátra maguk után. A bőr nyílásai (száj, vég-