Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak kórhatározása. Symptomatologia. Terminologia
58 bélnyílás, szemüreg) körül látjuk leggyakrabban, hol a kórosan elváltozott bőr rugalmassági viszonyainak időleges megváltozása miatt nem képes követni a természetes s elkerülhetetlen izommozgásokat s így bereped. így szájnál evés, beszéd, nevetés stb. végbélnyílásnál a széklettel, szemrésnél a szempilla, tenyér és ujjak hajlító felszínén jönnek létre ily berepedések, természetesen mindég előrement lsesiók nyomában. Különösen mély berepedések, melyek kimondott heggel gyógyulnak, keletkeznek néha a világrahozott syphilis okozta elváltozásoknál a testfelület természetes nyílásai körül. Ezeknek a berepedések helyén keletkezett hegeknek elhelyeződése oly jellemző, hogy az élet későbbi időszakában jogosan, mint a világrahozott lues stigmái szerepelhetnek. 7. A fekély, ulcus oly kóros folyamatok eredménye, melyek a bőr szöveteinek többé-kevésbbé mély anyagveszteségével járnak. Ha felületesek azaz a bőr szemölcsös rétegénél mélyebbre nem terjeszkednek ki, maguk után legfeljebb festékességet hagynak, de heget nem. De a szó szoros értelmében vett fekély az irha mélyebb rétegeire is átterjed s így gyógyulása után heg jelzi helyét, minthogy a bőr mélyebb rétegei már nem gyógyulnak «restitutio in integrum»- mal. A fekélyek alakja gyakran jellemző bizonyos megbetegedésekre, így lehet kerek, vesealakú, kígyózó. A széle lehet felhányt (rák), meredek «mintha likasztóvassal volna kiütve» (lues III.), csipkézett, zegzugos, alávájt (gümős). Alapja lehet szalonnás (lueses fekély), sima, érdes, szemcsés egyenetlen felületű (gümős). Ha környéke vérbő, akkor erethikus, ha renyhe lefolyású, torpid (Röntgen-fekély). 8. A pörk és var, crusta többé-kevésbbé összeálló, a megbetegedett bőrrész fölött képződött felrakodás, mely, valamely kóroselváltozásból kilépő savó, geny vagy vérből származik. Nedvtartalmánál fogva eleinte lágy, később a párolgás folytán kiszáradva fokozatosan megszilárdul, törékennyé válik s így consistentiájukból következtetés vonható az azt termelő bőrelváltozás rövidebb vagy hosszabb idő óta' való fennállására. Alakja a nedvező, genyedő vagy vérző felület alakjának felel meg. A magyar nyelv élesen megkülöm- bözteti a vart a pörktől, amennyiben a var alatt barna-feketébe hajló képletét értünk, melynek ez a vérzés alapján létrejött színe fontos diagnosztikai jel (pl. ráknál), míg a pörk világossárgától világosabb barnáig terjedő színskálája beszáradt savóra vagy genyre utal. A pörk ép úgy lehet felületes folyamatok (pl. ekzema, impetigo), mint mélyebb folyamatok — fekélyek — eredménye, ez utóbbi esetben azonban a pörk sokkal vastagabb. Egymásmelletti, szélein terjedő ulceratiók nem egyidőben, hanem egymásután való keletkezésére utal a pörknek osztrigahéj szerű elrendeződése a lsesió fölött (rúpia syphilitica). Ha a pörk középen domború, arra következtethetünk, hogy a lokális folyamat a középen legkifejezettebb, míg ha centrumában homorú, az a széleken lefolyt vagy lefolyó folyamatok intenzitásának nagyobb voltára utal. A diagnosis felállításánál feltétlenül szükséges a pörknek egy vagy több lsesio felületéről való eltávolítása, hogy az alatta levő fekélyesedés alakját szemügyre vehessük. 9. A hámlás, desquammatio fiziológiai folyamata a bőrnek. Az újonnan képződő epithelsejtek fokozatosan elszarusodnak s legfelsőbb rétegükben állandóan leválnak a köztakaróról. Ez a fiziológiai hám~sM
