Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Részletes dermatologia - Ismeretlen oki tényezőktől előidézett, részben fajlagos természegű gyulladások

393 lődhetnek, azonban mégis bizonyos testtájékok bőrrészletén előszere­tettel nyilvánulnak (eltérő anatómiai viszonyok, csökkent bőrimmu­nitás ?), azonban bárhol is fejlődik ki, a térd- és a könyök feszítő olda­lán, ami egyenesen jellemző a bántalomra, alig vagy csupán igen kivé­telesen, az ú. n. paradox esetekben hiányzik, sőt sok psoriasisos van, akin maga a szó klinikai értelmében vett «betegség» soha ki sem fejlődik, holott az említett testtájékokon az egész életen keresztül, mint anomáliát visel egy-egy kisebb-nagyobb resistens gócot, amely fel sem tűnik neki s ennélfogva avval nem is törődik. A térd- és könyök feszítő felszínén kívül a bántalom prsedilec- tionalis helyei még a törzs, a végtagok, a penis s a hajas fejbőr. Az arc sem ritkán székhelye az affectiónak. A psoriasis rendesen igen idősült, éveken, évtizedeken át elhú­zódó bántalom. Többnyire már a kora ifjúságban nyilvánul (Nielsen szerint az esetek 44°/0-ban a 15, életév előtt, 15°/0-ban a 15—20-ik, 22°/0-ban a 20—30-ik életévekben kezdődött s csupán 2‘5% az 50-ik év körül vagy annál is későbben), azonban az első öt életévben vajmi ritkán észlelték (Rille pl. 51/2 hetes csecsemőnél). Férfiaknál sokkal gyakoribb, mint a nőknél (Devergie). Feltűnő sok esetben kétségtelenül konstatálható a betegség hereditása, amint azt már Poór Imre (1878) megállapította. Poór Imre eseteiben 3L'4 %-ban talált öröklést, me­lyet E. Wilson ugyancsak 30%, Rosenthal 15%-ra tesz. A psoriasis kór jóslata «quoad vitám» jó, amit «quoad sanatio- nem» nem lehet oly biztosan állítani. Noha a végleges gyógyulás többszöri kiújulás után vagy néha már az első megfelelő kezelés után is bekövetkezhetik, mégis a legtöbb esetben még a legkifogástalanabb kezelésben részesült egyéneken is a bántalom újabb rohamok alakjában ismételten kiújul. Máskor az egyes lsesiók végtelen makacssága szereink ellenében a beteg s az orvos türelmét egyaránt kemény próbára teszi. A psoriasis szöveti képe a hyperkeratosis mellett a parakeratosis (1. 74. 1.) typusát mutatja, de az elváltozásokat előidéző ártalom nemcsak a hámban, hanem az irhában is okoz elváltozásokat. Legszembeszökőbben a hámrétegnek legalsó sejtsorát támadja meg. A sejtek biochemiai működésének módosításá­val az elszarúsodási folyamatot téves irányba tereli s egyúttal reaktiv gyulla­dást idéz elő. Az elszarúsodás rendellenességeként a hámsejt elemei (magok, protoplasmarost ok) normális szétesése keratohvalin szemcsékké, illetve elei­dinné nem következik be s ennélfogva e rétegek —t. i. a stratum granulosum és a lucidum — a hámból hiányoznak s helyüket, magvaikat s részben festék- felvevő protoplasmájukat is megtartott deformált sejtek tömege foglalja el. A tökéletlenül elszarúsodott sejtcsoportok a rendesnél szívósabban tapadnak egymáshoz s hatalmas megvastagodott szarúréteg (str. Corneum) támad, mely tömegek meglazulva s levegőt véve magukba, klinikailag a leírt ezüstfehér pikkelyekben nyilvánulnak. A Malpighi réteg kiszélesedését az interpapillaris hámléceknek állandó sokszor 5—6-szoros, idősebb plakkoknál nem egyszer excessiv, rendes kiterjedésüknek néha 10—42-szeresére való túltengése (akantho- sisj demonstrálja, míg a bőrszemölcsök fölött épen ellenkezőleg a Malpighi- réteg feltűnően elvékonyodik, sokszor annyira, hogy csupán 2—3 sejtsorból áll s ennek következtében a jóformán denudalt szemölcstestből már a leg­csekélyebb sérülésre az a pontszerű vérzés jelentkezik, melyet a psoriasisgóc jellemző klinikai jelenségeként ismerünk. Az elváltozásnak megfelelően az irha erei és nyirokhézagai tágultak, helyenkint mérsékelt vizenyőt, a sejtelemek duzzadását, valamint leukocyta felhalmozódásokat mutat. A hámlécek kiszéle­sedésének megfelelően természetesen a papillák feltűnően megnyúltak, karcsúk. Az irodalomban évtizedes vita tárgya, hogy a psoriasis pathogenesisében az első elváltozás a hámban, avagy az irhában keletkezik-e. Véleményünk szerint az ártalom kétségen kivül olyan természetű, mely elsősorban a bőr hámszöveté­nek biológiai tevékenységét zavarja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom