Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
A dermatologia történetének vázlata
33 bírálója is feljegyzi.1 Természetes, hogy rendszere a bőrbetegségek okainak neuropathologiai egyoldalú felfogásával egyetemben a dermatologia történetében csak mint érdekes és szellemes kísérlet maradt fönn s csakhamar nyomot alig hagyva végképen eltűnt, anélkül, hogy előzőén szélesebb körben elterjedhetett volna. Szerencsésebb volt Schwimmer működése az egyes bőrmegbetegedések ismertetésénél. Eltekintve az a3tiologiában az idegrendszer már említett túlzott szerepeltetésétől, leírásainak pontos s az irodalmat részletekig áttekintő, Hebra tanítványainak ez erős oldala, nála az egész irodalmi működésén át nyilvánult. A sarkoma multiplex pigmentosum, melynek szövettanát Perük kiváló dolgozata egészíti ki, továbbá a psorospermosis, skleroderma s a Ziemssen, Eulenburg, Biogr. Lexikon gyűjtőmunkáiban egyéb bőrmegbetegedések ismeretéhez értékes klinikai adatokkal járult s a leukoplakia elnevezést a nyelv és a száj nyálhártyáinak egy sajátos megbetegedésére maradandó sikerrel vezette be a dermatologiába, e betegségről 1878-ban publikált monográfiájával. A nyelv és a száj nyálhártyák e megbetegedését előzőleg mint a nyálhártyák psoriasisát, ichthyosisát írták le s részben a hasonnevű bőrmegbetegedésekkel identifikálták (Alibert, Plumbe, Bayer, Wilson) vagy a syphilissei hozták oki összefüggésbe (Babington, Mayo, Acton, Sigmund, Kaposi) vagy a syphilis és arthritismus szövődményének tartották (Hillairet, Bazin, Mauriac). Az angol szerzők álláspontja a londoni Kir. Orvos Egyesületben 1S74-ben lefolyt — s magyar fordításban is reprodukált2 — vitán kristályosodott ki. Különösen Clarke s Tilbury Fox-naK az a véleménye emelkedik ki a vitából, hogy ők az ú. n. «ichthyosis linguae»-t a nyelv és a száj nyálhártya önálló megbetegedésének tartották, anélkül, hogy azt akár a bőr ichthyosisával, akár psoriasisával azonosították volna, sőt egyenesen tiltakoznak az ellen, hogy az elnevezés alapján a nyálhártyák e megbetegedése a bőrmegbetegedésekkel analógiába hozassák. Magát az «ichthyosis» elnevezést elítélték, minthogy az félreértésekre adhat alkalmat. Schwimmer e vita után négy évvel megjelent monográfiájában, az előző adatok kritikája után, Clarké s Tilbury Fox véleményének hű követője s a megbetegedést ő is, mint azok, oly idiopathias betegségnek fogja fel, melynél az emésztési zavarok, dohányzás mint kiváltó okok szerepelhetnek, épúgy mint az előző svphilisinfectio okozta «locus mino- ris resistentise.» Azt azonban, mire az angol szerzők túlnyomó része igen nagy súlyt fektet, hogy a megbetegedés az esetek túlnyomó számában carci- nomává fajul el hosszú fennállás után, nem hangsúlyozza annyira. A pellagráról, ámbár már a régibb medikogeografiai munkákban említve van, hogy Magyarországon is endemiás, a XIX. század első két harmadában nem találunk esetet feljegyezve. 1889-ben közli az első eseteket Takács Sándor3 Nagy-Somkútról (Szilágymegye), jelezve, hogy a megyében még több esetről van tudomása. Schwimmer1 azonnal reflektál Takács cikkére s az esetek látása nélkül kijelenti, hogy azok «valami sajátlagos kóralaknak nem felelnek meg s talán feleslegesnek látszik nálunk egy új kóralakot meghonosítani.» Azonban Major Antal5 és Alföldi I. ugyancsak közölnek még ugyanazon évben pellagra eseteket és Schwimmer-rel szemben konstatálják a betegségnek Magyarországon való előfordulását, különösen a Bukovinából bevándorolt csángóknál s a pellagra diagnosisát Róna is megerősíti. A következő években a pellagrának mind több hazai esete (Purjesz 1898)6 válik ismeretessé, s a m. kir. belügyi kormány bizottságot is küld ki tanulmányozására, mely kétségtelenül megállapítja e betegségnek hazánkban, különösen az erdélyi részekben való előfordulását. Mint említettük, a XIX. századbeli magyar dermatologusok közül időrendben a harmadik Géber Ede kolozsvári tanár volt. Tudományos működése még bécsi időzése alatt kezdődött s csak természetes, hogy Hebra-nak lévén közvetlen tanítványa, az a nagy mester szellemében és irányában nyilvánult. 1 Schiff. Vierteljahrschr. für Dermatologie II. k. 588. 1. 2 E vitát részletesen ismertette Tilbury Fox utólagos hozzászólásával együtt magyar nyelven a Gyógyászat 1871. «Morris H. A nyelv halhéjaga» c. alatt. Ugyanott az angol források jelezve. 3 Orvosi Hetilap 1889. 1 Schwimmer. A pellagra kérdéshez Magyarországon. Orvosi Hetilap 1889. 20. szám. 5 Orvosi Hetilap 1889. s Orvosi Hetilap 1898. Poór /<’.: Dermatologia. 3
