Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fajlagos fertőzések következtében keletkezett bőrbántalmak - Növényi szervezetektől előidézettek
294 képződés a jellemző és a legszembeötlőbb jelensége, ámbár természetesen itt is a fekélyt előidéző szövetelhalást egyéb pathologiai folyamat előzi meg. A fekélyesedő gümős folyamatok közül jól körülírt és jellegzetes kórkép gyanánt eddig egyedül a tuberculosis miliaris ulcerosa ismeretes. A tuberculosis miliaris ulcerosa1 első jelenségei apró, mákszemgombostűfej nyi élénk- vagy barnavörös, hámló, csoportosan jelentkező s pustulákká alakuló göbök, melyek csakhamar apró élesszélű, kerek fekélyekké esnek szét. E fekélyek nem annyira periphe- riásan növekednek, mint inkább több ily fekély összeolvadása révén nagyobbodnak 1—3 cm átmérőjű, ritkán nagyobb fekélyekké. Ott a hol a bőr helyzeténél fogva síma, e fekélyek is nagyjában kerek- idomúak, ahol azonban a bőr ráncos, hosszúkásak, sávalakúak, berepedésekhez hasonlatosak. A fekély alapja szabálytalanul szemcsézett, halovány sárgásvörös, olykor lepedőktől mentes, savós genyet elválasztó, máskor hártyaszerűen összeálló felületes lepedékrétegtől fedett. A pörkök rendszerint hiányoznak. A fekély széle kissé alávájt, zeg- zúgos, de be nem szűrődött. Rendesen felületes. A kifejlődött fekélyt sokszor az imént leírt elsődleges göbök kisebb-nagyobb számban övezik, melyek csakhamar szétesnek s a korábban fennálló fekéllyel összeolvadva, azt nagyobbítják. A nyálhártya miliaris fekélyei a bőrével egyeznek. Ezüstszürke vagy sárgás, sima, néha kissé elevált, hamarosan fekéllyé széteső és egybefolyó, ritkábban elszigetelten megmaradó göbök. Szétesés után a fekély alapja szürkés vagy sárgás lepedőkkel borított. Néha a fekélyből papillomaszerű burjánzások keletkeznek. A fekély környezetében néha sárga pontszerű elváltozások («points jaunes» Trélat) láthatók, mely képletekről még vitás, hogy gűmős termékek-e, vagy amint Darier állítja csupán secundser pyogen fertőzés következményei (miliaris abcessus-ok). A nyálhártya miliaris fekélyei gyakrabban hatolnak a mélybe, mint a bőr hasonló képletei. A tuberculosis miliaris ulcerosa-nak a bőrön való nyilvánulását szinte kizárólagosan a test természetes nyílásai (száj-, húgycső-, végbélnyílás) körül látjuk s a bántalomra ez az elhelyezkedés egyenesen jellemző. A gűmőbaeillus az elváltozásnál egyenesen a belső szervek aktiv gümösödésénél, és pedig mindég a szervezet gümösödésének leg- elörehaladottabb stádiumában kerül a bőrbe. így a vese- vagy hólyag tbc-nél az élő virust tartalmazó vizelettel a húgycső nyílása és tájékára, bélgiilmősödésnél a bélsárból a végbélnyílás és környezete fertőződik közvetlenül, míg a szájüreg nyálhártyáját esetleg a száj környezetét a tüdő és a légutakból kiköhögött váladék bacillusai támadják meg. E bántalomnál tehát a saját szervezetből származó gűmőbacillussal való autoinoculatio-val van dolgunk s hogy az autogen ínfectióra a bőr gümősödésének épen ez a kórképe fejlődjék ki, ahhoz a gümős toxinok- tól a szó szoros értelmében elárasztott, tehát a fajlagos gátló tevékenységet épen nem, vagy már nem elégségesen kifejtő szervezet szükséges. A szövetek védőtevékenységének bénulására utal az a gyors szétesés is, mely az egyes lsesiókat jellemzi s épúgy a védőtevékenység szünetelésére vall a tuberkulin-próbának e bántalomnál tapasztalható, szinte rendszeres negativitása. Épen mivel a tuberculosis ulcerosa 1 1 Syn. : tbc. cutis propria, Abc. cutis orificialis (Hyde és Montgomery).
