Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Részletes dermatologia - Fizikai hatás alatt keletkezett bőrbántalmak - Hőhatások

199

Gyógyítás. Az elephantiasis kezelésénél első teendőnk annak megállapítása, hogy megszüntethető-e esetleg a műtét útján a nyirokpangás. Amennyiben ez már nem volna lehetséges, mint a legtöbb esetnél látjuk, legalább a nyirok lefolyását iparkodunk elősegíteni a végtagok, illetve a beteg testrész a Iá polcolásával és felemelésével, trikót- vagy vászonpólyával eszközölt nyomókötéssel. Friss, még gyulladásos állapotban levő eseteknél kórjóslatunk még kedvezőbb lehet, azonban idősült és progrediálóknál rossz és reménytelen.

FIZIKAI HATÁS ALATT KELETKEZŐ , BŐRELVÁLTOZÁSOK.

A hőhatások.

Az emberi bőr csupán bizonyos határok között mozgó hőfok- ingadozásokat képes fiziológiai védekező szerkezetével ellensúlyozni. Ha a hő a bőr egyensúlyozási képességét meghaladóan magas, vagy ellenkezően alacsony, a bőrt külömböző mérvű, egészen az elhalásig terjedő sérülések érik. E sérülések terjedelmére, minőségére és fokára azután egyaránt befolyással bír: 1. az abnormális hőfok magassága vagy alacsonyságán kívül, 2. a hő hatásának időtartama, mely az égésnél rövid, míg a fagyásnál hosszabb, 3. ama bőrrészlet anatómiai szerkezete, mely az ártalmas hatásnak ki van téve.

A bőr egyes rétegeinek hővezetési képessége nem egyforma. A szaruréteget kémiai és fizikai sajátosságai szívósabb ellenállásra képesítik, mint a Malpighi-féle réteg nedvekben dús, finom és érzékenyebb sejtjeit. A kötőszövet a hő fehérjealvajsztó tulajdonságaival huzamosb időn keresztül dacol s ebben segítségére van ama bővérű- ségben és kiizzadásban nyilvánuló vitális reakció, mely az ártalom hatására annak helyén hirtelenül kifejlődik.

Az égés (combiistio).

Bármily módon fejti is ki az élő szövetekre ártalmas hatását a magas hő, tehát akár forró vízzel való leöntés, láng, kémiai anyagok (ójtott mész, kőolaj) stb. szerepelnek is ok gyanánt, az elváltozások mérvében régi bevett szokás szerint három fokozatot külömböztetünk meg, t. i. első- másod- és harmadfokú égést.

Az elsőfokú égés, melyet a kb. 30 — 50° R. hő a hatás helyén vált ki intenzív égető érzéstől kisért, a hevenyés diffus bőrgyulladás typusos képét (1. 180 1,) mutatja (dermatitis erythematosa combustionis). A hirtelen bővérűvé vált bőr élénkpiros színét csakhamar elveszti s kékes-, illetve barnavörössé válik, mely színezet ujjnyomásra már teljen el nem oszlik s később lemezes hámlást mutat.

Ha az ártalmat okozó hő az 50° R.-t is eléri, de csupán rövid időn át hatott, a gyulladásos kiizzadás jelensége külömböző terjedelmű, tiszta savóval telt feszes hólyagok képződésében jobban előtérbe lép (dermatitis bullosa combustionis) s másodfokú égésről szólunk. A hólyagok fedelének felnyílása s a savó kiömlése után vagy az élénkpiros gyulladásos irha vagy pedig a kocsonyásán duzzadt Mai-