Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Fizikai hatás alatt keletkezett bőrbántalmak - Hőhatások
200 pighi-réteg válik láthatóvá, míg a hólyagfedél maradványai foszlányokban lapulnak az elváltozás felszínén. Ama testtájékokon, ahol a szaruréteg már eredetileg vastagabb, ott a hólyagok tovább megmaradnak, tartalmuk megzavarodik, genyessé válik, de végre fedelük felszakad. A gyógyulás a gyulladásos jelenségeknek visszafejlődésével ■2 — 3 hét alatt regeneratióval történik. A másodfokú égési sebet igen intensiv és tartós fájdalom kiséri. A harmadfokú égést, mely akkor áll be, ha a hő a 80° R.-t is eléri s tartósan hat (lángok, égő ruhák, forró vízbe való esésnél stb.), az eschara képződése jellemzi (dermatitis escharotica combustionis), mely aszerint, amint az elszenesedés csupán a felső rétegek vagy az irha, sőt a bőralatti zsírszövet mélyebb rétegeit, illetve még az az alatt elterülő szöveteket is érinti, eltérő klinikai képet mutat. Piszkosszürke, nyirkos pörkök váltakozhatnak hólyagokkal. Helyenkint a lefoszlott szaruréteg foszlányokban borítja az elváltozás felszínét. Máskor vagy más helyen a szövetek fekete, száraz nem egyszer szinte deszkakemény, alapjukhoz szívósan rögzített mortificált anyaggá változtak át s a beteg végtelen nagy fájdalmai ellenére maguk e mor- tifikált részletek teljesen érzéketlenek. E pörkök helybeli gyógyulása természetesen csupán genyedés és az elhalt szövetek ellökődésével történhetik. Az ellökődés határát az égés utáni 3—-5-ik napon jelentkező elhatárolás (demarcatio) jelzi. A kór jóslat csiipán az elsőfokú és a kisebb terjedelmű másodfokú égési sebeknél kedvező feltétlenül, mivel az égetteknek életét nem egyedül a szövetek egy részének pusztulása veszélyezteti, hanem az egész szervezetnek megtámadása, mely már a másodfokú, de még inkább a harmadfokú égési sebnél, különösen ha az nagyobb területet foglal el beállhat. A testfelület 1/z-ad részének égési sérülése rendszerint halálra vezet. A halált az elváltozásokban valószínűleg a fehérje bomlása közben keletkezett s méregként ható kémiai anyagoknak a nedvkeringésbe való jutása okozza. Az intoxicátiónál a beteg nagyfokú nyugtalanságát és fájdalmait fokozatosan bekövetkező feltűnő nyugalom váltja fel, mely mellett a sensorium eleinte tiszta, míg később zavarossá válik. Hányás, elesettség, singultus, az érverés alig számolható szaporasága, anuria, cyanosis, görcsök között néha néhány óra, máskor egy-két nap alatt beáll az agónia. Az ilyen, a szervezet általános megmérgezésére valló jelenségek nyilvánulásánál a gyógyulás csupán igen ritka kivétel. Régi tapasztalat, hogy minél fiatalabb az egyén, annál valószínűbb a végzetes kimenetel. A leírt súlyos jelenségek rendszerint a sérülést követő első héten belül következnek be. Ha a beteg e kritikus időszakot átélte, kórjóslatunk javul, ámbár komplikációk (vesegyulladás, sepsis, pneumonia vagy mint magam észleltem súlyos eryth- rodermia exfoliativa) még mindég kérdésessé tehetik a felgyógyulást. Gyógyítás. Az égett bőrfelületre ólomvizes (aqua plumbi), hígított liquor aluminium aceticum stb. vagy olaj, illetve mészvíz-olajos keverékkel, esetleg a chlormész (calc. hypochlorosum), kálium hyper- mang. erősen diluált vizes oldatával készült borítások. Később 3 —10°/0 bórvaselin, fájdalmak esetén ansesthesin-kenőcs (10°/0). A képződött feszes, savós hólyagokat tanácsos steril eszközzel felszúrni, a hólyag fedelét azonban jobb a helyén hagyni, mivel az a denudalt s igen érzékeny irhát védi s evvel a fájdalmasságot csökkenti. Később 10°/0
