Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)

Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata

19S lentkezik, a lágy ékmirigyek fájdalmas duzzadásával. A hevenyés tünetek gyakran hamarosan elmúlnak, azonban a megtámadott bőr­részen tésztás tapintatú, az ujjbenyomatot megtartó vizenyős duz­zadás marad helyen. E gyulladások többszöri, néha 5 — 6 hónapos intervallumokban történő ismétlődése folytán a megtámadott szöve­tek merevebbekké lesznek, a bőr alapjához rögzítettebb s ráncba fogva vastagabb (kötőszövet túltengés). Évek leforgása alatt e túl- tengés fokozatosan oly mértéket ölt, hogy a láb rendes térfogatát többszörösen meghaladva, eltorzul s a bántalom nevét adó elefántlábra emlékeztetőén idomtalanná válik. A kötőszöveti túltengése külömböző mérvben nyilvánulván az egyes bőrterületeken, a hypertrophia sem tesz egyenletes, hanem súlyánál fogva lelógó tésztás tapintatú (elephantia­sis mollis) megvastagodott bőrrészletek váltogatják egymást feszes, színe deszkakeménységű (elephantiasis dura) helyenként mély baráz­dák alakjában befűződött, vagy növedékekkel borított (elephantia­sis papillomatosa, verrucosa) részletekkel. Némelykor helyenkint nyi­roktartalmú hólyagok vagy hólyagcsoportok láthatók (lymphektasia), melyek megnyitva lymphorhoeat produkálnak. A betegek sokszor éve­ken át folytatják foglalkozásukat a bántalom dacára, végre is azon­ban ágyba kényszerülnek. A nemzőszervek elephantiasisa (elephantiasis genitalium) ritkább, mint az alsó végtagé. Aránylag gyakoribb a here megtámadása, mely 50 — 60 kg súlyúvá is megnő. A nálunk honos elephantiasisnál a here ily elváltozását rendszerint a lágyékmirigyek tömeges pusztulása többnyire giimősödés, ritkán venereás bubo következtében előzi meg, míg az elephantiasis filariosanál e szerv megtámadása gyakori. Amint mellékelt ábránk mutatja a kötőszövet túltengésben a penis bőre is résztvehet. Idővel azonban a here túltengését a penisé nem bírja követni s az újonnan képződött szövet mintegy körülövezi azt s ekkor a mélyben elrejtett penist csupán egy néha a köldökhöz hasonló nyílású csatornaszerű képződmény köti össze a külvilággal és teszi lehetővé a vizelet kiürítését. Lymphéctasiák és a lymphorrhoea e kórképnél sem ritkaság. A női szeméremajkak nagyobbfokú elephan- tiasisa ritkább. Az első ilyen esetet irodalmunkba (háromszor ismétlődő nyirokérgyulladás, illetve orbánc után) Poor Imre közölte (1872). Prostituáltaknál aránylag gyakoribb a nagy szeméremajkak, azon­kívül a clitoris elephantiasisa, melyeknek felületén makacs, torpid fekélyek (ulcus chronicum vulvae) foglalhatnak helyet. A szövettani vizsgálatok régebben egy-egy bőrrészlet esetleges stádiumára vonatkoznak s már kiemelik a bántalom lényegét képező rostos kötőszövet túltengést, a nyirokerek tátongását a vérerek tágult volta mellett s a papil- lomás alaknál a szemölcsök túltengését (Poór Imre 1872). Unna modern vizs­gálataiban a bántalom egész menetére kiterjeszkedett. Szerinte az első, ú. n. lágy stádiumban az elephantiasist jellemzi a bőr valamennyi szövetének hyperplasiaja a rugalmas rostok, a szőrök és a verejtékmirigyek kivételével. A gyüjtőerek egy része obliterálódik s gyűjtő- és nyirokeres pangás közben a rostos kötőszövet aránytalan túltermelése indul meg. A második regressiv sta­dium (elephantiasiasis dura) az első szakból fejlődik ki szinte észrevétlenül, amennyiben a kollagén anyag egyre szaporodik a nyirokérrendszer rovására. Az irhának addig lágyan maradt részeit, a bőralatti kötőszövetet s a bőr­szemölcsöket egyaránt ellepi a párvonalas lefutású nyalábokból álló, egynemű fibrosus szövet. A bőralatti szövetet s a zsírszövetet .e rostos kötőszövet el­árasztja s a verejtékmirigyek e sklerosisos anyagba beágyazva láthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom