Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - A méhenkívüli életben szerzett ártalmak következtében kifejlődő bőrbántalmak - Komplex oki tényezőktől előidézett gyulladások - A gyógyszeres kiütések. Exanthemata venenata
197 Más természetű, de mégis therapiás beavatkozásnak következményei az ú. n. ójtási kiütések, melyek olykor a védőhimlőójtás után jelentkeznek. Kétféle változata ismeretes, ú. m. a toxinos erythema, melyet a vaccinatiónál a keringésbe került a vaccina kémiai anyagával talán nem tökéletesen azonos, esetleg pyogentermészetű endo- toxinok váltanak ki, másfelől a közvetlenül a contagium átvitele révén keletkezett változatos megjelenésű elváltozások. Az előbbi változat az egész testfelületen szétszórt apró foltokban (roseola vaccinica) csalán- vagy nagyobb, erythema foltok ban, sőt szétterjedő skarlát- vagy erythrodermaszerűen általánosodó futólagos laesiókban nyilvánul az ójtást csakhamar követően vagy egy héten belül. Kontakt fertőzést látunk olykor a^ tehenek körül foglalatosko- dóknak kezén, mint ójtási pustulákat. Épúgy frissen ójtott egyének a viszketés hatása alatt szétvakarhatják a pustulát s inoculálhatják más bőrrészletre. Olykor a nyirokerek útján szétvitt virus, az eredeti ójtás helye körül újabb pustulákat termel (pustulse supernumerariae), melyek ámbár igen ritkán, hsematogen úton kiterjedt testtájakra is szétterjedhetnek, sőt általánosodhatnak (vaccina generalisata). A vaccina generalisata eleinte élénkpiros göbökből áll. A göbök csakhamar hólyagokká alakulnak át, tartalmuk megzavarosodik. Míg az elszigetelt ójtási kiütések a betegre nézve nagyobb jelentőséggel nem búnak, az általánosodott vaccina rosszúl táplált, csenevész gyermekekre végzetes is lehet. Gyógyítása tisztán symptomás. Az elephantiasis. Elephantiasis1 alatt bizonyos testrészekre szorítkozó nyirokkeringési zavarok okozta ismétlődő hevenyés gyulladásoktól kisért, idősülten lefolyó, a kötőszövetnek többnyire mértéktelen túltengésétől kisért s ennek folytán az illető testrésznek az idomtalanságig való torzulásával járó bőrelváltozást értünk. Az elephantiasis voltaképen nem valamely fajlagos kórokozótól előidézett önálló bőrbetegség, hanem közvetlen előidézői mindazok az ártalmak lehetnek, melyek az illető bőrrészt ellátó nyirokerek és csomók tönkretevésével az anyagforgalmat megváltoztatják s evvel a bőr szöveteit, különösen az irha és a bőralatti kötőszövet fejlődését hibás irányba terelik. A nálunk otthonos elephantiasis — melytől meg kell külöm- böztetnünk a trópusok alatt endemiás filariosist, melynek részjelensége hasonló elváltozásokban nyilvánul — leggyakrabban az alsó végtagokon, ritkábban a heréken vagy a női szeméremajkakon, esetleg a csíkion, mint a lágyékmirigyeket vagy a nyirokereket tönkretevő idősült (lymphadenitis tuberculosa, suppurativa, lupus) vagy többször ismétlődő (orbánc) gyulladásos folyamat következménye nyilvánul. Ritkaságképen azonban egyéb testrészeken is észlelhető. Az alsó végtagok elephantiasisa, rendesen mint a már említett megbetegedések szövődménye, hőemelkedés kíséretében, mint diffus többnyire a nyirokerek lefutását nagyjában követő bőrgyulladás je- 1 1 Syn: pacchydermici, elephantiasis arabum (evvel szemben a régi írók «elephantiasis graecoruin»-nak a leprát nevezték).
