Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
136 syphilisesnél előfordul, hogy valamely normalis módon eltört csontja nem forr össze a szokott időre, míg antisyphilises kezelésre a gyógyulási folyamat gyorsan megindul (Nichols). A csontoknak azon sajátságos elváltozásaival, melyeket a virus a világrahozott sypbilisnél produkál, az illető fejezetben foglalkozunk. Az ízületek. Míg a secundaer stádiumban a polyarticularis izületgyulladások a gyakoriabbak, addig a lertiaer szakban az egy Ízületre szorítkozó elváltozások prevaleálnak s ugyanakkor a virus a porezot és a csontok izületi végét is különböző mérvben támadhatja meg. Az arthritió áyphilitica óimplex monoarticularióhón rendesen a térdizölet és könyökizület betegednek meg, de az más Ízületeken is (azonban sajátságosán csupán a nagy Ízületeken) előfordulhat. Arthritis temporo-maxillarist Yoisix és Büchler írtak le. Az Ízület néha spontán, azonban többnyire csak nyomásra fájdalmas. A mozgások akadályozottak az ízület savós nedvtartalmának lassú, de fokozatos növekedése mellett. Hosszabb fennállás esetén néha állandó hőemelkedés mellett a gümős tumor albushoz teljesen hasonlító kórkép fejlődhetik ki (Lücke, Ocerat, Harttuxg esclei). Ily esetekben az elkülönítést más syphilises jelenségek coexistálásából, az anamnesis adataiból, a WASSERMAxx-féle s a tuberculinreactiók viselkedéséből, trn- gerimalacz ojtásoklól vagy «ex juvantibus» az ontilueses eljárások, elsősorban a jód hatásától kell várnunk. Természetesen, ha gümős egyén syphiliséről van szó, főleg az utóbbi mód jöhet számba.Nehány esetben az ízület elgenyedését (Voparil) is észlelték, azonban ezt minden valószínűség szerint mint vegyes fertőzést kell felfognunk. A gummáó izületgyaUadáó, arthritió gummoóa keletkezhet az ízület környezetében támadt ily folyamatnak az Ízületre való átkúszása révén, vagy pedig elsődlegesen magában az ízületben is támadhat. A környezetből többnyire a csontról terjed át s ily esetben többnyire a megfelelő csonton és pedig nemcsak annak diaphysisén, hanem sokszor epiphysisén is multiplex gummákat észlelhetünk. A kizárólag epiphysis- gummák többnyire a szivacsos állományban vannak s ellágyulásra hajlamos granulatiós szövetből állanak. A csontból a gumma az Ízületbe törhet át s ekkor obductiónál a gumma helyén gummás anyaggal vagy sarjszövettel kitöltött üreget találtak. Schüller (1882) a patella alsó felszínén látott ily sarjszövettel kitöltött üreget s a sipcsont külső bütykén gummás anyaggal kitöltött tölcséralakú mélyedést. De átterjedhet a gumma a csontvelőre is (osteomyelitis). Chiari és Hart- tcxg esetében az Ízület körüli lágy részek heves gyulladása kíséretében sequester képződött. Ily csontpusztulással egybekötött folyamatnál a a Röntgen-felvétel, — mely már a csontgumma gyanújánál sem volna elmulasztandó — értékes adatokat nyújthat. Az izületi porcz a csontból kiinduló folyamatot csupán rövid időre tartóztathatja fel. A gummás folyamat gyógyulása esetén ankylosis marad hátra.
