Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphiliskutatás történetének vázlata
2 az is bizonyítja, hogy az 1512*iki esztergomi misekönyvben már imaszöveg van «contra morbum Gallicum». Italiában két évvel Károly bejövetele előtt is pusztított már a betegség (Fulgosi). Újabban nehány szerző azt is kétségbevonja, hogy Károly zsoldosai közölt egyáltalán lues volt-e a nagy járvány s nem-e bubopestis vagy typhus (Sudhoff), vagy mint Ricord vélte, takonykor. Az amerikai eredet (Fallopius, Fernelius, Girtanner) ellen szólnak HERDLicsKA-nak a Smithsonian-Institut megbízottjának kutatásai, ki a teljes anyag átvizsgálása után arra az eredményre jutott, hogy Amerikában eddigelé oly, a praecolumbianus időből származó csontlelet nem ismeretes, mely a lues biztos jeleit mutatná míg a XVII. századbeli bennszülöttsirokban talált csontoknál a syphilises elváltozások gyakoriak, ami inkább a betegségnek az ó-világból való be- hurcolását teszi valószínűvé, másrészt mint említettük s mint Sud- hoff igazolta, adatok vannak arra, hogy a betegség már Columbus- nak első útja előtt is megvolt Európában. Az ókori Hellasz és Rómában syphilis nem volt (Nottiiaft-Drerup, Rloch). Legújabban Lanne- longh és Gangolph (1912) azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a syphi- list Európába Ázsiából az Euphates vidékéről hurcolták volna be. De akár behurcolt, akár pedig autochton betegség is Európában a syphilis, amit ma már nehezen« lehetne eldönteni, az bizonyos, hogy az 1495—96-ban, mint a kor orvosaitól fel nem ismert heves, roncsoló, ijesztően pusztító s gyakran halálra vezető új járvány tört ki, mely az egykorú Cataneus szerint az emberek felét, Sabellicus szerint 1 20-át elpusztította. Scillacio, kinek az első kortörténeteket köszönhetjük, 1496-ban azt írja róla: «novus morbus qui nuper a Gallia defluxit». Az autonom városok az ily betegek kiutasításával védekeztek, úgy hogy 1496—97 telén az utak Besangontól Nürnbergig, Strassburgtól Bécsig tele voltak kiűzött syphilisesekkel. 1495—6-ban a franczia parlament minden idegen luesest halálbüntetés terhe alatt Párisból kiutasít, IV. Jakab skót király pedig az ily betegek arczára bélyeget süttet. És ha kétségtelen is, hogy más betegségeket (takonykor Ricord, rák, mykosis fungoides stb.) is kevertek a syphilis közé, mégis lehetetlen a beható leírásokról a bántalomra reá nem ismerni. S föltéve, hogy a syphilis megvolt már Európában a nagy járvány előtt is, egyes mai autorok azt következtetik, hogy a betegség a középkorban a nemzedékeknek a fajlagos méreggel való átivódása folytán annyira legyengült, attenuálódott, hogy a fertőzés új behurcolása és rettentő járványnyá való átalakulása ellenébe akadályt gördíteni nem volt képes. Sudhoff kétségbevonja a nagy syphilis- járvány gyors elterjedését és annak ecsetelt, különösen rosszindulatú voltát, de a korszak orvosainak reánk maradt lelkiismeretes feljegyzéseiből, a betegek nevét is tartalmazó bő kortörténetekből tisztán kivehető, hogy az esetek túlnyomó része nem azzal a typusos idősült lefolyású betegséggel egyezik, amelynek mi a normaliá syphilist ismerjük, hanem inkább a ma aránylag ritka, kivételes, akut lefolyású, romboló óijphiliá maligna ó. galopaná kórképének felel meg. a
