Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A syphilis gyógyítása
264 rendesen toleráltnak tekintett dosisok után is, ha az indicatiók nem tartatnak pontodon be, a mellékhatások a kifejezett súlyos hevenyéó aráénintoxicatio képét ölthetik fel, de amint senkisem fogja a chinint, nux vomica-t. Veronáit, morphiumot vagy még a chloroformot sem esetleges sajnálatos mellékhatásai miatt száműzni akarni, hiszen voltaképpen nincs is olyan energiás szer. amely a szervezetre nézve indifferens volna, épúgy nem tarthatjuk okadatoltnak egyes szerzőknek azt a törekvését, hogy a salvarsant, illetőleg neosalvar- sant a sok százezer minden baj nélkül lefolyt injeclióra eső aránylag nem nagyszámú lesújtó eset miatt, amelyeknél nem egyszer az orvos vagy a pacziens vigyázatlanságával is számot kell vetnünk, a syphilis jelenségei ellen különben jól bevált, egyes esetekben szinte pótolhatatlan szereinket, teljesen ki óhajtják küszöbölni a therapiából. Mentberger (1914), a salvarsant elejétől fogva a leghevesebben ellenző strassburgi klinika tagjának összeállítása 274 salvarsan halált említ. De még ha ez az összeállítás teljesen kifogástalan és elfogulatlan is volna, akkor is elenyésző volna e szám a sok százezerre menő alkalmazáshoz, amely esetekben a szer semmiféle bajt sem okozott. De hogy Mbntberger nem elfogulatlan, azt az is bizonyítja, hogy olyan esetek is vannak statisztikájában fölemlítva — közte 41 olyan, ahol syphilis nem is volt jelen (Benario), — ahol a halálok semmiesetre sem tulajdonítható az arsénnak. S tekintetbe kell vennünk azt is, hogy e statisztikában oly esetek is szerepelnek, melyeknél úgyszólván már az élet határán (a világrahozott lues absolut reménytelen, az agyvelősyphilis kétségbeesett esetei, igen előrement paralysisek és tabesek. vesezsugorodások stb.) a szó szoros értelmében vitaiiá indicatio alapján lett a salvarsan alkalmazva s ezeknél az eseteknél nem a letha- lis végződés, hanem az lett volna a meglepő és a csodával határos, ha a beteg nem pusztul el betegsége következtében. Kétségtelen, hogy vannak a salvarsan-halalesetek között olyanok is, ahol a halált a con- traindicatioknak fel nem ismerése vagy az életben fel nem ismerhetősége, vagy a kritika nélküli túladagolás is okozta, de a hibás alkalmazásért és a diagnosis felületességéért talán még sem tehető a szer felelőssé. Ha mindezeket az eáeteket leózámitjuk, elenyéóző kid ózámmd záugorodik öááze azon haláleóetek ó&áma, amelyek kifejezetten az aráénmérgezéánek tudhatok be. A áúlyoá, hevenyéó aráénintoxicatio tüneteit, melyek egijeá esetekben a salvarsan vagy a neosalvarsan injectióját követték az arsén- therapia egyik legerősebb elvi ellenzője Finger a következőképpen állítja össze: magas láz (40° G-ig), prostratio, rosszullét. hányás, kínzó főfájás, kólikás diarrhoea, ikterus, szívműködés és érverés zavarok, psychés zavarok, dyspnoe, végtagok reszketése. görcsök, mulékony, futólagos bénulások, vizelési zavarok, albuminuria, cylinderuria, izza- dás, melanodermia, ajkak és ujjak cyanosisa, sőt cerebralis tünetek között néhány óra leforgása alatt lethalis vég minden objektiv obduc- tiós lelet nélkül. Különösen foudroyant lefolyást vesz a szerencsére igen ritka s mindig vagy túlnagy adagok, vagy a betegeknek az in-
