Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
134 A csont anyagá nak megbetegedése (oótitiá) gyakran csatlakozik a periostitishez. Ez is lehet diíTus, anatómiailag nem specifikus a luesre, vagy körülírt, gummás. A diffiió Qótitió kifejezett csontprotuberantiákhoz, hyperostosisok- hoz vezethet (főleg a sipcsonton észlelhető), sőt súlyos esetekben az egész csontnak harántátmérőjében kétszeresére való vastagodását eredményezheti («Bei Syphilitikern sitzen die Waden vorne» Volkmann)» ami természetesen, ha a csont izületi része is be van vonva a folyamatba, a beteget mozgásában gátolja, illetőleg ankylosishoz is vezethet, ámbár az Ízületek csupán passive vannak érdekelve. A folyamat kezdetben igen fájdalmas. A regressio csak részleges lehet. Gyakoribb voltánál fogva nagy jelentőséggel bir a gummás cóontgyulladáó (ostitió gummoóa), melynek beható ismertetését "N iRCHow-nak köszönhetjük. Leggyakrabban a koponyacsontok (homlok- és halántékcsont), a kulcscsont és sternum, ritkábban a hosszú, csöves csontok diaphysise betegszik meg (Joseph). Az ostitis gummosa a legintensivebb nem futólagos, hanem tartóó fájdalmakkal (dolores oóteocopi) jár, melyek oly fokuak lehetnek, hogy a beteget úgyszólván az őrjöngésbe is kergethetik. Ha az elváltozás a csont mélyében ül, épúgy, mint a hozzá csatlakozó, alább tárgyalandó, gummás csontvelőgyulladás, a betegség néha nem is diagnosztizálható, hacsak a gyanú miatt a serodiagnosztikához vagy az «ex juvantibus» czéljá- val a therapiához nem fordulunk s a fel nem ismert elváltozás mibenlétét nem egyszer az obductio demonstrálja (E. Lesser). Ha a gum más beszürődés a csont felülete felé helyeződött el, akkor az már könnyebben felismerhető külsőleg a kifejezett duzzanatról, melyet részben maga a gumma, részben a gócz körül majdnem sohasem hiányzó osteophyta képződmény, a cóontóáncx okoz. Kellő therapia mellett a képlet teljes felszívódása várható, ámbár a gumma nyomásának megfelelőleg az illető csontanyagrészlet felszívódása folytán többé-kevésbé kifejezett mélyedés, horpadás marad hátra utána. Meu felelő kezelés hiányában a csont kiterjedt nekrosisa áll be. Ha a csontelhalás már bekövetkezett, a specifikus therapián kívül a seques- ternek sebészi eltávolítása válik szükségessé. A nekrosison kívül, a lágyrészek áttörése s így óypliilióeó csont fékéig vagy cóontóipoly keletkezik. Az elhalt csontot, sequestert kutatóval mint kemény, érdé- felületű képletet tapinthatjuk. A koponyán leggyakrabban a homlokcsonton a dudorok táján egy vagy több gumma fejlődhetik s vagy felületes, vagy a mélybe hatoló, sőt a csontot egész szélességében átfúrhatja. A periostitis fellépését mogyorónyi vagy félalmányi hemisphterás tömött vagy hullámzó duzzanat jelzi, majd midőn a nekrotizált csontrészletek ellökődtek vagy eltávolíttattak, babnyi-koronányi kerek vagy ovalis, csontsáncz- czal körülvett, a genyedés minden jelét nélkülöző, de szürkés vagy zöldesszürke lepedőkkel borított, meredek szélű csontfekély marad utána, melynek alapját a dura mater képezi/(L. 53. ábrát.) A koponyacsont perforatiója után a nyílás záródása, sohasem történik új csont
