Poór Ferenc dr.: A syphilis kórtana és gyógyitása (Budapest, 1914)
A szerzett syphilis - A szerzett syphilis harmadik (késői) szakasza. Tertiaer stádium
135 képződéssel, hanem sarj szövettel, illetőleg a dura mater megvastago- dásával. A koponyán e folyamat igen hosszú ideig tart, néha évekig s csillapíthatatlan, kinzó, tartós fejfájást okozhat. Hasonló folyamat észlelhető a többi csontokon, főleg a kulcscsonton és a sipcsonton. A kézen, főleg a metacarpalis csontokon és a phalanxon, mint dactylitis syphilitica acquisita folyik le a Icrtiarr gun más elváltozás mely a csonthártyából, csontanyagból vagy az Ízületekből egyarán kiindulhat, de támadhat secundaer is, midőn a kután vagy subkután gummából terjed át a csonthártyára, illetőleg a csontra. Ha a csonthártyáról terjed át, akkor gummás periostitis, majd ostitis keletkezik Az elváltozással járó duzzanat rendesen nem szorítkozik egy phalanxra hanem ugyanannak az ujjnak több perczére is kiterjeszkedik. Nyomásra érzékeny s az ujjak mozgatása akadályozott. Ha idejekorán kezelés alá kerül, akkor teljes felszívódás állhat be, míg ellenkező esetben ha a bántalom tovább fejlődik, akkor csontelhalás vagy csontsipoly lesz a következménye. A csontvelő gummás gyulladása (osteomyelitis gummosa) ritkább, vagy jobban mondva ritkábban ismertetik fel, mivel az életben gyakran jelenség nélkül folyik le s obductiónál is csak a csontok megnyitásánál tűnik fel. Chiari (1882) szerint aránylag leggyakrabban a hosszú csöves csontokban székel. A csontvelőben egy vagy több borsómogyorónyi gumma fordulhat elő. E képletek részben lágy, kocsonya- szerűek, részben rostos,kocsonyás fakósárga szövetből.állanak, melyekben clőbb-utóbb elsajtosodás lép fel, (Chiari, Gangolphe, Frangenheim). A sipcsonton kívül a czombcsontban, a felkarcsontban és a radiusban találták meg eddig ezt az elváltozást. A gummás osteomyelitis ritkább következménye a csontoknak syphilisokozta törékenysége (osteoporosis syphilitica, mollities ostium). Az osteomyelitist kiállolt egyéneknél fordul elő. hogy a folyamattól meglepett csontjaik később bármily kisfokú, jelentéktelen traumára, sőt izmaiknak némi megerőltetésére spontán eltörnek (fluorkalium csökkenés?). Ilyenkor a szilárd csontanyag más, lágy szövettel (periosteum vagy sarjszövet) substituálódik, az ércsatornács- kák kiszélesednek s a csont lacunaris felszívódása áll be. Töréseket észleltek osteoporosis következtében a felkarcsonton (Donatus Marcellus 1536., de Amicis, Elliot, Neumann, Tavernier) czombcsonton (Hutchinson 1866, Verneuil 1879, Pellizari, Nedopil), a radiuson (Hanne 1879), a tibián (Fogt), a bordán (Marchand, Dreschfeld), a kulcscsonton (Fournier, Chassaignac, Breda, Mericamp, Deleus, Róna), a patellán (Róna, Oberwarth). Én ostitis gummosát s vele valószínűleg osteomyelitis syph.-t kiállott 32 éves egyén felkarcsontján három helyen észleltem ily spontán törési (1910), de az irodalom egyik legtanulságosabb esete az volt, melyet Barbás osztályán észlelt Róna (1891—92-ben. Az eset le van írva tankönyvében). Ugyanazt az esetet röntgenogrammal a Közkórházi Orvos Társaságban bemutatták («Erhard Ferencz és Chudovszky 1901 ben. Sajátságos, hogy némely
