Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat

100 érzeteink kapcsolatai utján létrejöttek, nem semmisül­nek meg egyszerre, a mint egy új képzet keletkezik, de hozzákapcsolódhatnak ezekhez a képzetekhez vagy más régiebbekhez, melyek újra felszínre kerülnek; és ezzel a szakadatlan váltakozásukkal és új meg új összekötte­téseikkel létesítik azt az összefüggést — a mi tulajdon­képen a tudat. A mellett a feltevés mellett, hogy minden képzet csak addig tart, míg egy másik ki nem szorítja, és ekkor nyomban teljesen megsemmisül, mintha sohasem léte­zett volna, tehát mindig csak egy-egy képzet van a fel­színen: tudat létre nem jöhetne. Ezért oly nélkülözhet- len feltétele a tudatnak: az associatio és reproductió, mint a mely functiók segélyével jönnek létre a vázolt folyamatok. Egyszersmind ezen az alapon érthető, hogy a mint fejlettebb vagy fejletlenebb az idegrendszer, és ehhez képest alkalmasabb vagy alkalmatlanabb szerve az em­lített psychologiai functiók tökéletesebb vagy fogyatéko­sabb végrehajtásának, s a mint kisebb vagy nagyobb a száma azoknak a megfelelő intensitással biró és dis- ponibilis képzeteknek, a melyekből szövődik — és azok­nak a kapcsolatoknak, a mely szerint formálódik: annál fejletlenebb vagy fejlettebb maga a tudat is. És valamint az idegrendszer összes részei a legbensőbb összefüggés­ben vannak egymással: emez egységes agyvelő-mecha- nismus, egységes tudatot is hoz létre, a mely felbomlik, a mint az idegrendszer egysége valami módon alterálva van. Az ú. n. kettős tudat nem egyéb, mint az ideg- rendszer kettéágazása physiologiai okok alapján. A tudat emez egysége psychologiailag a közremű­ködő psychikai elemek egységes összefüggésében nyilvá­nul. Több egyidejű képzet kapcsolódik és szakadatlan összeköttetésben marad úgy a régi, mint az új képze­tekkel. Egyszersmind azonban el is válik az egyik a másiktól, mi által az összetevés vagy synthesis mellett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom