Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - III. Fejezet. A képzetek intensitása. A tudat

az elkülönítő megkülönböztetés vagy analysis is lényeges nyilvánulata gyanánt jelentkezik a tudatnak, s természetes tényezője gyanánt az öntudat kibontakozhatá- sának. A folyamat következő: A tudat állandó színhelye a képzetek szakadatlan váltakozásának. Azon képzetek, melyek külső benyomások folytán keletkeznek a nélkül, hogy váltakozásaikban az associatio törvényének lennének alávetve, szemközt állanak azon emlékezeti képzetekkel, melyek psychikai ingerek folytán jönnek létre valamint azon képzetekkel is, melyek saját testünk állapotaihoz kötvék. Ez utóbbiak között kiváló szerepet az ú. n. mozgás-érzetek játszanak, azért rejlik az élet a mozgásban. Mert a mozgató-idegek innervátiójától függnek — különösen alkalmasak arra, hogy a külső benyomások szakadatlan változásai mellett, mint olyanok tűnjenek fel, melyek kiváltképen sajátjai a tudatnak, s midőn még egyéb szervi érzetekkel is egyesülnek, az associátió és reproductió folyamataival összekötötten, a külső ingerek változásaitól független állapotok gyanánt szerepelnek — s épen ez a tudat: az öntudat. Kapcsolata a szerves test ingereiből fakadt képzeteknek a külső szervektől eredő ingerekből keletkezett képzetekkel. Ezeknek szembeállítása egymással --és különbségük erőszakos feltolulása.

101

A tudat tartalma és térfogata. Figyelem.

Abból a tényből, hogy a tudat képzetekből szövődik össze, és az intensivebb képzetek mennyisége szerint alakúi, tehát egy minimális számnál kezdődik és egy maximális számmal fejlődésének tetőpontját éri el: önkényt következik, hogy tartalmát a rendelkezésre álló képzetek alkotják; térfogata pedig az összes disponibilis, féltudatos és tudatos képzetek mennyiségétől függ.

Tapasztalati tény, hogy a mint képzeteink kiesnek emlékezetünkből (pl. elmebántalmaknál), a tudat is miud