Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek

cinatiókkal. s egymástól meg sem különböztethetők. Sőt az inger a centrális érzék-síkokból a retinára is átterjedhet, s a keletkezett képek a szem mozgatásával helyűket is változtatják, mint ezt azok példája bizonyítja, kik ilyen visionárius állapotukban, bárhová nézzenek, ott látják az illető képet.

Egy éh esetekben a liallucinatiók formája, épen úgy mint az emlékezet képeinél, az egyéni tudat associatiói által van meghatározva. A kinek minő uralkodó képzetei vannak — káprázatai is olyanok. A vallási visionárius vallási eszmékkel és dolgokkal van elfoglalva. A kinek az a rögeszméje van, hogy üldözik, az minden legcsekélyebb neszt maga ellen irányzott merényletnek gondol stb. Miből következik, hogy a physiol, inger mellett, sok esetben mint legközelebbi ok a psychikai inger szerepel; vagyis azon képzetek, melyek a tudat készletéből az associatio törvénye szerint a velők kapcsolatos képzeteket felébresztik, s ezáltal szolgálnak okul a káprázatokra, a mennyiben az ily módon felújított képzetek a centrális érzék-síkokra új inger gyanánt hatván, azoknak ingerlékenységét még jobban fokozzák s így intensivebb képzeteket is eredményeznek. Szabályként állapítható meg ezek szerint, hogy a hallucinatiók létrejöhetésének első föltétele a centrális érzék-síkok fokozott (beteges) izgatottsága — mi praedispositiónák neveztetik, s a mihez midőn az említett ingerek valamelyike járul, keletkezik a hallucinatiónak egyik vagy másik formája az inger minősége szerint.

Eredetűk ezen sajátságai szerint a hallucinatiókat két osztályba is sorozhatjuk. Azon liallucinatlókra, melyeknél a physiologiai inger előzi még a psychikai ingert ; és azokra, melyeknél épen ellenkezőleg a psychikai inger folytán fokozódik a középponti érzék-síkok izgatottsága oly mérvben, hogy ez úton hallucinatiók keletkeznek.

Az ülusiók, érzék-képzetek és emlékképek ‘kapcsolatából keletkezett képzetek, melyek épen ezért részint

92