Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

Bevezetés - A lelki élet fogalma

10

gyait, mint az ismerő alanytól különböző — külső természet jelenségeit fogja fel és veszi vizsgálat alá, míg a lélektani irányzat az u. n. belső természet vagy lelki élet jelenségeit kutatja és törekszik egyszerű elemeikre szétszedni és értelmezni, a mi egyike a legnehezebb tudományos feladatoknak. Innen van, hogy a természet- tudományokban oly sikerrel alkalmazott inductiv módszernek alkalmazása is több nehézséggel jár a lélektanban, s csak nehezen törhet utat; habár kétségtelen, hogy csakis ezen az utón remélhetni a psychologiában is kívánt sikert, midőn bizonyos, hogy pusztán metaphysikai speculatióval lehetetlen a lelki életről exact tudományt összeszerkeszteni. A régi iskola lélektanával ellentétben, az újabb psychologiának e jelzett alapra kell helyezkednie, ha feladatát sikerrel akarja megoldani. Frigyre kell lépnie a testvér-természettudományokkal, főképpen a physiolo- giával, hogy e tudomány fontos eredményeinek felhasználásával magyarázhassa problémáit és szőhesse elméleteit.

Módszere: a psychogenetikai alapra támaszkodó ana- lyticus és inductiv megfigyelés és kísérletezés az anyag összegyűjtésére, s a concrét deductiv módszer az összegyűjtött anyag philosophiai feldolgozására; mind a kettő azzal a gonddal alkalmazva, a melyet a lélektan bonyolult problémái megkívánnak és e módszerek természete megkövetel.

A megfigyelésnek — olyan értelemben véve, a mint azt a természettudományok egyes ágaiban alkalmazzák — csak olyan jelenségek tanulmányozásánál van helye a lélektanban, a melyek egyformaságuknál és általános érvényességüknél fogva concrét tárgyakul tekinthetők és tulajdonságaikban ilyenekül tanulmányozhatók. Ellenben olyan jelenségeknél, melyek összetettebb folyamatok eredményei, a melyek megértésénél tehát a kérdéses folyamat előfeltételeit s a ható okok törvényeit is ki kell ismerni, a kísérleti eljárás mutatkozik egyedül czélra-