Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
Bevezetés - A lelki élet fogalma
r vezetőnek. / Természetesen nem oly értelemben véve a kisérletezésV mintha a lelki jelenségeket egyszerűen elő lehetne kisérletileg állítani; hanem úgy értelmezve e módszert, hogy a kívánt feltételek előállításáról és tervszerű combinátiójáról gondoskodik; hogy ilyen módon derítsen fényt a kérdéses folyamatok természetére és ismerhesse meg jellemző sajátságaikat. Psychogenetikus- nak pedig azért kell nevezni e módszereket, mert alkalmazásuk akkor biztat kiváló sikerrel, ha a lelki élet kifejlődésével párhuzamosan jár s e fejlődés minden mozzanatát tekintetbe veszi s annak pházisaihoz mérten alkot magának képet a lelki élet keletkezéséről. Történelmi kifejlődése szerint a kísérleti módszernek ez az alkalmazása a lélektanban újabb keletű. Azóta használatos, a mióta kiderült, hogy mily fényes siker fűződik a physiologiában alkalmazott azon módszerhez, melylyel kivált az érzékszervek és az idegrendszer működésének feltételeit és módját kezdték tanulmányozni s a nyert eiedményeket a psychologiában alkalmazni, és ezzel megvetették az ú. n. physiologiai psychologia alapját, mint oly tudományét, a mely alapkutatásaiban szintén a physiologia módszerét alkalmazta, de azért nem olvad bele a physiologiába, mint annak talán egy jelentékeny része, hanem csak a methodus feltüntetésére használja a physiologiai jelzőt; anyagának feldolgozásában azonban már a concrét deductiv módszert alkalmazza. A lelki életről általában. Lelki élet alatt átalában, azon tünemények összessége értendő, melyeket keletkezésök- és kifejlődésökben, a testi élet szerveiből és tényezőiből, a tudomány — legalább ma még — megfejteni nem képes, s ezen okból a testi élet tüneményeitől, mint külön tüneményeket, s a testi élettől mint külön lelki életet elválaszt. A mennyiben már most e lelki tüneményeket így, ii
