Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

Bevezetés - A lelki élet fogalma

BE VEZETP^S.

A psychologia fogalma. Feladata. Forrása. Módszere.

A psychologia azon tapasztalati tudomány, mely a lelki élet jelenségeit, a lelki állapotokat ismerteti meg, s e tünemények törvényeit kutatja, hogy azokból ama psychikai jelenségeket kimagyarázhassa.

Feladata, hogy a lelki tüneményeket természeti törvényeikre visszavezesse, és ezen az alapon azok keletkezését, lefolyását, hatását kimutassa. A mit csak úgy oldhat meg, ha 1. szétszedi és egyszerű elemeire bontja az öntudat összetett tüneményeit; 2. kimutatja, miképen keletkeznek az egyszerű alaptüneményekből az összetettebb lelki jelenségek ; 3. felkutatja azon törvényeket, a melyek szerint e tünemények képződnek; végre 4. elméleteket is állít fel egyes jelenségek értelmezésére és azok értékét és érvényességét a belőlük levonható eredmények szerint állapítja meg. Tapasztalatinak azért neveztetik, mert a tapasztalás adatain épül fel, és tantételeit inductive, azaz tapasztalati tényekből alkotja,(függetlenül minden metaphysikai alapnézettől a lélek lényegéről, és egyéb hasonló metaphysikai tantételektől a lélekről — s egyáltalán nem is avatkozik oly kérdések fejtegetésébe, melyek ilyetén elméleteken alapulnak.

Forrása tehát a tapasztalás. Valamint a természet- tan, úgy a lélektan is tapasztalásból meríti ismereteit, s csakis a tapasztalás feldolgozásánál alkalmazható különböző szempontok és irányzatok szerint térnek el egymástól. A természettudományi irányzat a tapasztalat tár-