Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
7» tében keletkeznek- és hogy mindenütt, a hol világos felfogásra törekszünk, segélyül kell vennünk a mozgást. Mely tényből ismét az következik, hogy a retina minden egyes pontjának ingerléséhez egy mozgás-érzelemnek kell kapcsolva lennie, mely nincs kötve a tényleg már létesített mozgáshoz, hanem irányát és (megközelítőleg) nagyságát tekintve meghatározott. így aztán végelemzésben a látás-képzet lényegben azon processusra vezetendő vissza, mely a tapintás érzeteinek térbeli rendjét közvetíti. A peripherikus érzék-érzetek, tapintás- és retina-érzetek hely-jegyei, a megfelelő innervátió-érzelmekkel szétválaszthatatlan complexummá egyesülnek. Azon elemek mellett, melyek az érzetek eredeti synthesisét létesítik, a látás-képzet még egész sorától függ egyéb befolyásoknak, melyek másodrangu faktorok gyanánt tekintendők, részint mert későbbi eredetűek, részint mert felette változók. Ide tartoznak a perspectiva befolyásai valamint bizonyos képzeteknek czélzatos vagy esetleges felébredése, s mindazon esetek, melyekben — mint az említetteknél — a képzet megváltoztatása associatio utján történik. Fontosságukat eléggé bizonyítja az a tapasztalat, hogy a látás-képzetek módosulása, complicatiói legnagyobbrészt általuk idéztetik elő. A hallás képzetei a hangérzeteken alapulnak. Ezek képezik azt az egyedüli anyagot, a melyből a hallás érzékének összes képzetei származnak a mennyiben tapasztalati tény, hogy alakulásuknál semmiféle más érzéki benyomások vagy izom-érzelmek nem szerepelnek. A nyaknak vagy a fülnek mozgatása közreműkődhetik ugyan a hangnak bizonyos irányban való kihelyezésénél, de e folyamatnak nincsen valami kiváló jelentősége a hangképzetre. A térbeli viszonyok megismerése nem önállóan hanem a tapintás és látás segélyével eszközöltetik.
