Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - II. Fejezet. A képzetek
80 A mennyiben a hallás érzéki szervének physiologiai berendezése szerint a hangérzetek alig valamivel tartanak tovább a physikai benyomásnál és így a hangbenyomások valamely sorának csaknem teljesen megfelel az érzetek bizonyos meghatározott sora: a hallás érzéke kiváltképen az időképzet alakulására alkalmas. És e tekintetben az egynemű hangbenyomásokbói álló rhyth- mikus ütemsorok játszszák a főszerepet. Ezek egyszersmind a hallás-képzetek legegyszerűbb alakjai. A különféfe hangoknak, épen úgy, mint a színeknek bizonyos schemába foglalása csak azon hangok kizárásával történhetik, a melyeknél mint puszta zörej- vagy lármahangoknál minden qualitativ fixirozás és összehasonlítás lehetetlen. Egyéb hangoknál két ellenkező irányban való haladás konstatálható; a mély és magas hangok irányában, mely egy egyenes vonal az ú. n. hangvonal (Tonlinie) által szemléltethető, a melyen minden egyes hangnak, a maga minősége szerint a saját helye is megvan. A szaglás és ízlés képzetei összes érzék-képzeteink között a legalárendeltebb jelentőségűek szellemi életünk kifejlődésének szempontjából. Nem annyira a tárgyak tulajdonságairól, mint inkább azon alanyi állapotokról értesítenek, a melyeket bennünk a hangok és ízek keltenek; és oly komplikált minőségekben mutatkoznak, mint a többi érzék képzetei. Alapszagokról vagy alapízekről ép oly kevéssé beszélhetünk, mint íz-, vagy szag- harmoniáról, íz-, vagy szag-skáláról; mert minden íznek vagy szagnak úgyszólván megvan a maga sajátsága, miáltal a többiektől megkülönböztethető. Inkább a szaglás- és ízlésérzetek fontosak, kivált szervezeti szempontból, a mennyihen sok esetben jelentékeny változást idézhetnek elő a szervezetben: undort, görcsöket, ájulást.
