Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
56 A kapcsolat (associatio) hatását legszembetűnőbb módon az érzeti érzelmeknél tapasztalhatni, kiváltképen azoknál, a melyek sesthetikailag is hatnak. Az orgona hangja, gyászzene és szertartások növelik az érzelem komoly hangulatát; fegyverlárma, dob-pergés, trombitaharsogás pedig a harczi hangulatot erősítik. A kapcsolat tehát azt jelenti, hogy a hangulatot rendszerint nem egy, de több érzet együttes hatása együtt hozza létre (összeteíLhangűlatt s az egyszerű hangulat csak a fejlődés legelső fokán észlelhető, a mikor még a szervezet kevés érzettel rendelkezik. Az egyes érzet-ébresztette hangulat nem enyészik el, de fennmarad mintJiangulat- dispositio, és új érzelmeknél ezeket befolyásolja, erősíti vagy gyöngíti, egyszóval módosítja és színezi, és ezzel az associatio hatását igazolja. A vonatkozás (egyidejűség, egymás után) annyiban tekinthető a hangulat egyik főtényezőjének, a mennyiben tapasztalati tény, hogy a hangulat nem isolált jelenség, hanem sokszorosan függ az egyéni szervezettől, a dis- ponibilis érzetektől és ezek hangulatától, s az időtartamtól; s mint ilyen függő jelenség hatását más tényezőkkel vonatkozásban fejti ki. Az egyéni szervezet hatása a hangulatra magából a hangulat természetéből foly; a disponibilis érzet-hangulatok mint a szervezet időleges módosulásai fejtik ki hatásukat: míg az időtartam abból a physiologiai törvényből érthető meg, mely szerint minden physiol- és psychikai functiónak vesztenie kell erejéből, és vissza kell fejlődnie, ha fejlődésének tetőpontjára jutott. Gyönge idegzetű emberre a kevésbbé erős benyomások is nagyobb hatással vannak, mint az erős idegzetű emberre az aránylag hevesebb megrázkódtatások. Lehangolt, beteges szervezet más módon hat vissza az ingerekre, mint az egészséges nyugodt
