Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)

A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek

organismus. Bármily intensiv érzelem is veszt inten- sitásából. sőt minőségéből is erős ingerek tartós hatása alatt. A mint hogy másfelől gyöngébb érzetek is heve­sebb érzelmet kelthetnek, ha hosszabb ideig tartanak. Ez az oka, hogy a hangulat nem tarthatja fönn magát hosszabb ideig állandó magaslaton, hanem folytonosan ingadozik az ellentétes állapotok között. A hosszú fáj­dalom végre eltompul; s a legkellemesebb érzelem is elveszti ingerét, sőt kellemetlen hangulatba visz át foly­tonos élvezés által. Oi Az analógiának és contrastnak végre az a szerepe van a hangulatkeltésnél, hogy valamint a különböző érzékek érzetei között bizonyos analogia vagy contrast konstatálható, melynek alapja részben a külső ingerek viszonyaiban, fő oka az intensitás magasabb fokozatá­ban rejlik; ez az analogia, illetőleg contrast átszáll a hangulatra is, s annak intensitását jelentékenyen neveli, mi által befolyása a hangulatra tapasztalati tény gyanánt tekintendő. Ezt a tapasztalati tényt fejezi ki az érzetek analógiája. Mély hangok, a barna és fekete színnek — magas hangok, világos színeknek felelnek meg, és pedig az analog hangulat alapján, melyet létrehoznak. Magá­ban a mély vagy magas hangban semmi sincs, mi a barna vagy világos színnel közvetlen összeköttetésre mutatna, de mert mindkét érzet analog érzelemmel van összekapcsolva — ez analógiát viszsziik át az érzetekre. Ily értelemben és alapon beszélünk éles hangokról; hideg vagy meleg színekről vagy a színek és hangok izgató, megnyugtató hatásáról. Mégis legnagyobb jelentősége és alkalmazása van e törvénynek az érzéki alapon nyugvó pestheti kai hatás eszközlésénél. Hogy a művészetben színekkel beszélhetünk és hangokkal festhetünk, a mű­vészet e jelentékeny hatalma az analogia hatásában leli

Next

/
Oldalképek
Tartalom