Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
csak folytonos két egymással ellentétes irányú érzetváltozás által juthatni. Az irányok egyikét hang-emelkedésnek, a másikát hangesésnek, a hangérzet minőségét pedig hangmagasságnak nevezzük. A sokféle hangérzetek egy rendszerbe foglalva a hangsort adják, melynek két végpontja a legmélyebb és legmagasabb hang, a hallás szervének physikai sajátságai által van meghatározva. A látás érzetei a fényérzetek: a világosság érzete (a színtelen fényérzet) és a színérzetek. A színtelen fényérzetekhez tartoznak a fehér, fekete, (főszínek) s köztük mint végpontok között a szürke különböző árnyalatai. A színérzetek sorában a vörös, sárga, zöld és kék a négy főszín. a többiek minők pl. narancs-sárga, bibor-vörös, sötét-zöld stb. átmeneti színek. A színérzetnek azt a qualitását, melynél fogva a színsorban található minden más színtől megkülönböztethető, színezetnek vagy szín hangulatnak (Farbenton) nevezik. A szín- teltség (Sättigung) pedig a színérzetek azon tulajdonsága, melynek alapján minden színérzetből lehetséges az átmenet a színtelen fényérzetek sorozatában található bármely fokozathoz, s a színérzetek rendszere kapcsolatba hozható a színtelen fényérzék rendszerével. Forrná] okát tekintve, mind a színtelen fényérzetek, mind a színérzetek a sokféle egy kiterjedésű érzetek közé tartoznak. A fényérzetek összes rendszere azonban három kiterjedésű rendszer, a mennyiben minden fényérzetnél három határozmány szerepel: a színezet, a színteltség és a világosság. Egyebekben, valamint a hang-, úgy a fényérzetek vizsgálata inkább a physiologia és a pbysika megfelelő részei az acustika és optica köréhez tartoznak és a lélektanban csak másodrangú fontosságúak. A szag- és íz-érzetekről még a physiologia is csak alárendelt jelentőségű eredményeket tud felmutatni, a psychologia még kevesebbet. Csak annyit tudunk, hogy a szagérzetek több dimensiós, sokféle érzetek, az ízérzeteknél pedig négy főminőség különböztethető meg,
