Pauer Imre dr.: A lélektan alaptanai (Budapest, 1903)
A lelki jelenségek főbb csoportjai - I. Fejezet. Az érzetek
Ha most mindezt még azon szintén felette valószínű feltevéssel is kiegészítjük, hogy a peripherikus vég- apparátusok egész berendezésüknél fogva, csakis a specificus ingerek átvitelét az idegszálakra közvetítik, s nem '/ az érzetet: nem marad egyéb bátra, mint hogy az érzet összes különbségeit az agyvelő centrális érzék-síkjainak (Sinnesflächen) területein található idegsejtek sokféle ingereltetésére vezessük vissza. Összes érzékeink között az ingerek felvételére az általános érzéknek van legkiterjedtebb felülete; az egész külső bőr, a szomszédos sejtüregek nyákhártyáikkal együtt; nagyszámú belső szerv, milyenek a csuklók, izmok, inak, csontok, a melyek mind el vannak látva idegekkel, valamennyien az általános érzék szolgálatára rendelvék. Functionáló képességüket azonban csak a külső bőrfelületen vehetjük vizsgálat alá, míg a belső részeket illetőleg csak annyit tudunk, hogy az izmok és ínak csekélyebb mértékben, a csuklók ellenben igen érzékenyek a nyomás-ingerek iránt; ellenben hő-, hideg- és fájdalom-érzetek csak kivételesen, a szerv betegségekor észlelhetők nálok. A külső bőr-felületeken és a szomszédos nyákhártyákon azonban egyetlen pont sincs, a mely az általános érzék összes érzet-ingerei iránt ne mutatna érzékenységet. A hő-, hideg-, nyomás- és fájdalom-érzeteket tehát a bőrfelület minden pontja egy- iránt közvetíti. A mennyiben pedig minőségileg csak egy nyomás-, hő-, hideg- és fájdalom-érzet különböztethető meg, az általános érzék érzetei mind az egyforma érzetek közé sorolandók, de a szúrás, dörzsölés stb. érzetei külön-külön érzetek. A hallás érzetei az egyszerű zörej- és hangérzetek. Az elsők az egyforma, az utóbbiak a különnemű, de egy kiterjedésű (dimensiós) érzetek sorába tartoznak, minthogy egy határozott hangmagasságból a másikhoz Fauer : A lélektan alaptanai. 4
