Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - a) Politikai és közgazdasági romlásunk
46 Martalócok. Rablás. Váltságdíj. de sokszor városok, kastélyok védelmére is egész csapatok vannak szervezve. A 17. században ezek már csak ritkán állanak zsoldba, rendesen rablásból élnek. Ekkor fegyelmezetlen, vad »szabad legények«, kiket »hajduk«-nak hívnak. Bocskai a Hajdúságban letelepíti őket, de harc nélkül élni nem tudnak. Folytonosan baj volt velük. Háború esetén azonnal felajánlották kardjukat valamelyik fél számára, békében egymást pusztították, a törököt, németet, sokszor a magyart is rabolták s állandóan békebontók voltak. Később azután a koldusbotra jutott nemesek és földesuraik nyomorgatásai elől megszökött jobbágyokból igen nagyra nőtt a számuk s tekintélyes hadsereget képviseltek. Ekkor »bujdosók« lett a nevük, majd »kurucok.« Nagy számukra nílrtat~-az a körülmény, hogy Thökölyi pl. az ő vállukon emelkedett fel, valamint a Rákóczi Ferenc-féle felkelés vitézeinek nagy része is az ő soraikból került ki. Hasonló szerepük volt a török seregben a martalócoknak. A török hódítás t. i. nem volt egyéb szervezett rablásnál. A hódítás feladata volt kirabolni, kifosztani a hódított területeket. Ezt egyrészt nagy és mindenféle címeken növelt adókkal érték el, másrészt a még meg nem hódított területekre való becsapással, mely zsákmányolással volt egybekötve. S ez utóbbi szerep várt a martalóc csapatokra, kik rendesen délszláv elemekből, mindenféle rablókból és kalandorokból verődtek össze, s háború idején a török vezérek zsoldjában állottak, béke idején pedig a még meg nem hódított területeken fosztogattak. Órájuk várt a feladat, hogy a még meg nem hódított területek folytonos fosztogatása, zsarolása, rablása által a lakosságot rábírják a török fennhatóság elismerésére. llyképen a török hódoltság területe béke idején is folyton növekedett. A végeken majdnem állandóak voltak a török becsapások a még meg nem hódított területekre, s onnan minden értékeset, főleg marhákat, lovakat elhajtottak, a munkabíró embereket, lányokat, gyermekeket elrabolták. 1626-ban pl. egyetlen lovascsapat egy helyen egy nap alatt 200 rabot, 1500 juhot, 103 ökröt, 1000 tehenet és sok lovat zsákmányolt. A rabok kiváltásáért azután váltságdíjat követeltek. Hogy ez is mekkora^osszégéket tett ki, azt mutatja az a tény, hogy
