Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - II. Hazai orvosaink képzése és iránya - 1) Közművelődési állapotaink - a) Politikai és közgazdasági romlásunk
47 Eszterházy nádor 5 év alatt 200 ezer forintnál többre tette a rabokért kifizetett váltságdíjat, holott ebbe igen sok nemes ember váltságdíja, mely pedig nagy összegre rúgott, nem volt beleszámítva.1) Az elfogott nemesek rendesen egész vagyonukat otthagyták a török kezében, csakhogy menekülhessenek a fogságból. A martalóc bandáknak a rabokkal való kereskedés las- sankint rendes foglalkozás módjukká lett. Voltak olyanok, akik egész vagyont harácsoltak össze váltságdíjakból. De mint jövedelmi forrás mindenütt szerepelt, sőt megvolt a magyar csapatoknál. A végvárak magyar vitézei is rájöttek, hogy ugyanazt ők is megcsinálhatják. Be-becsaptak hát ők is a török területekre, zsákmányul ejtve, ami utjukba került, leölve, aki ellenállott. Bár a válságdíjban már nem voltak szerencsések. A török szpáhinak (földbirtokos) t. i. tiltva volt a nősülés s igy családja rendesen nem volt, aki kiváltotta volna. Viszont azonban a foglyok kicserélése divatban volt. A békekötések ugyan folytonosan tiltották a másik fél területére való becsapásokat és a zsákmányolást, ténylegesen azonban nem volt érvénye a tilalomnak. Magyar részen ugyan eleinte megtartották e tilalmat, de látva, hogy a törökök ezt büntetés nélkül űzik, a magyar vitézeket se lehetett visszatartani attól, hogy bosszúvágyuktól hasonló visszatolásra ne ragadtassák magukat. Főleg nem lehetett visszatartani már később a »szabad vitézeket«, mikor a hadi fegyelem meglazult. Ilyképen a végeken folytonos volt a harc, a rablás, pusztítás, egymás gyengítése. Ehhez járult még az idegen zsol- dosok rablása, mely időközönkint igen nagy mérvekeFöTtÖTfT így a 17. század legelején, egészen 1604-ig s a század egész második felében, különösen a töröktől visszahódított területen. Máskor is kiraboltak egy-egy várost, vagy vidéket, akár vezérüktől kirablásra jutalmul kapva vitézségükért, akár bosszú, illetve büntetés céljából: de általában, még béke idején sem pihenve, máskor is raboltak, a korszellem helyeslése s a hadviselés kívánata szerint. Kóbor zsoldosok. ) M. N. T., VI. köt. 468.
