Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - V. Az orvosi segédtudományok - 4) Kórházak
304 A kórházak szervezete, szerepük. A kórházak szervezetét az eddigiekből már ismerjük. A városi kórház a városi orvos felügyelete alatt áll. A bártfai kórház élén a 15. században a kórházmester (hospitalensis, spittelmeister) *) áll, kinek fizetése 1441-ben 1000 dénár, 1442- ben 3V2 arany-forint, 1443-ban 1400 dénár, de ezen összeg magábanfoglalja már azt is, amelyet a város ruhaváltság cimén ad neki. 1444-ben a/4 évre 7 forintot, az 1445. évre Al!2 forintot kap.2) Tehát nincs meghatározott fizetése, hanem szolgálatai alapján kap egyszer ennyit, máskor annyit. Állandóan a kórházban tartózkodik a kórházi káplán is (capellanus), kinek fizetése 1437-ben 6 aranyforint, mig a kórház gazdaasszonya csak 1 '/2 forintot kap évenkint.:i) A kórház személyzetéhez tartozik még Bártfán a kórházi orvos és a gyógyszerész is.4) Hogy a kórházak miképen töltötték be hivatásukat, arra nézve nagyon kevés adatunk maradt. De valószínűnek kell tartanunk, hogy képzett ápolók, személyzet és felszerelés nemigen lehetett. Hisz a kórházak majdnem mind elhagyottak s felszerelésük oly rossz, hogy senki se mer beleköltözni. S ha járványok idején rá is voltak kényszerítve az emberek, hogy a kórházakat felkeressék, enyhülést bizony ritkán találtak. A korirók nem egyszer mondják, hogy járványok idején a kórházakban garmadákba dobálva állanak a holttestek. Fekete az 1597-diki pápai hagymázjárványról szólva megjegyzi, hogy »a kórházból alig menekülhetett egy, az orvosokat és sebészeket se véve ki.« D) Győry Tibor dr., a morbus hunga- ricus szakavatott tollú leirója a 17. század kórházairól szólva azokat »a tudatlanság legfényesebb szinhelyei«-nek nevezi s azt írja, hogy »akikre a vezetés bizva volt, annyira nem értettek hozzá, hogy valóságos temetőt csináltak belőle; nem volt ember, aki a járványba (tiphusba) esve, itt felépült volna, de még az egészségesek: az egész gyógyító és ápoló személyzet is tönkrement.«c) A kórházak tehát nem haladnak a 17. században, vagy haladásuk alig észrevehető. Ennek oka nagyrészt a korviszonyokban keresendő, mely legkevésbé volt kedvező a kórházakra nézve. p Grossmann M.: Bártfa v., 20. — 2) U. o., 44. — 3) U. o., 45. — 4) U. o. — 5) Fekete: Járványok, 26. — 6) Győry T.: Morbus hungaricus, 26.
