Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
II. Fejezet. A 16. század orvostudománya - 1) Az orvostan általános iránya
14 Paracelsus. falatot közölnek egymással, amiáltal a tudomány rohamos fejlődésnek indul. Megalapítják a klinikai oktatást, nagy súlyt helyeznek chemiára, botanikára, fizikára és főleg az anatómiára, aminek rengeteg jelentősége van. Lelkes és fáradtságot nem ismerő munkájuk eredménye már a 17. századra esik. A 17. század orvosi főirányait képező iatrofizikai és iatrochemiai irány nem más, mint az ő működésük eredményeinek egybefoglalása, mig a 17. sz. harmadik főirányát alkotó paracelziz- mus még összekeveri a tudományt a babonával s teoretikus rendszere hű képét adja a 16. század átmeneti jellegének az orvostudományokban. Mivel a számos orvosi felfedezés dacára is, a természet- tudományi alapon álló orvosok tudományos iránya egyöntetűig csak a 17. században fejlődött ki, s mivel ezen orvosi felfedezésekről később még szólani fogok, most először a 16. század egyetlen rendszeres orvostani irányáról és annak megalapítójáról, Paracelsusról akarok néhány fontosabb adatot megemlíteni. A 16. század legeredetibb, legkiválóbb szelleme, a 16. század vándorló tudósainak legjellemzőbb képviselője, Paracelsus, családi nevén: Hohenheimi Theophrastus Bombastus, 1490-ben született. Nagytudományu és sokoldalú férfiú, ki 10 évig járt Német-, Francia- és Olaszország egyetemein, s utána másik 10 év alatt bekóborolta az egész ismert világot, mindenütt szorgalmasan gyűjtögetve az adatokat, kutat- gatva az orvoslásnak biztos alapjait. 1526-ban a bázeli akadémián katedrát nyervén, hirdetni kezdi tanait. Kutatásainak eredménye az, hogy az eddigi összes orvosi Írókat elveti és az orvosokat a természethez utasítja, hogy attól tanulják el az orvoslás titkait. »Az orvoslásnak első tanítója a természetnek teste és alakja (der Corpus und Matéria der Natur.)« J) »Tehát ezeket tanulmányozva és megismerve, bennük kutass és tanulj, ne önmagadban, mert a saját fantáziád nem egyéb, mint félrevezetése az igazságnak.« Mint minden orvosi tudás alapját, a gyakorlatot jelöli meg. »Nem a speculativ teóriából kell a gyakorlatnak folynia, hanem a gyakorlatból a teóriának.« i) i) Demkó, 204.
