Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)

II. Fejezet. A 16. század orvostudománya - 1) Az orvostan általános iránya

13 tekintve, magyarázatokkal együtt adták át az olvasóknak, azok tekintélyét mintegy újabb tapasztalatok által megerősítve. A filozófus orvosok az ókori klasszikusok tárgyi felfo­gását filozófiai alapokra helyezvén, a tudást, az ismeretszer­zést kutatták. Giordano Bruno és Verulami Bacon, a 16. század két nagy gondolkozója, majdnem ugyanazon véleményen vannak. Brúnó azt hangsúlyozza, hogy aki tudományosan akar kutatni, annak le kell mondania a hitről, minden elő­ítéletről s ezektől menten a természet vizsgálatára utasította az embert. Bacon viszont a fizikát tette minden tudomány alapjává, kimondván, hogy »ne várja senki a tudományok nagy előhaladását, főképen ne gyakorlati részében, hacsak a fizika a tudomány egyes ágaira szét nem bontatik; és viszont hacsak ezek a részleges tudományok a fizikára ismét vissza nem vitetnek.« Ezen felfogásával mindkettő homlokegyenest ellentétben áll a középkor felfogásával, mely Arisztotelész alapján önma­gunk elméjének, gondolatainak vizsgálatából, apriorisztikus utón állapítja meg az ismereteket. Két irány keletkezik e különböző felfogásokból: egyik a konzervatív, mely az elő­ítéleteken alapuló orvostant tovább is ezen tudománytalan irányban akarja továbbvinni, s a másik a haladó, mely elvetve a tévhitet és az alapnélküli babonaságokat, szigorúan tudo­mányos ismereteken és kísérleteken alapuló orvostant akar megalapítani. E két irány küzdelme betölti az egész 16. századot s végre is a szabad szellem győzelmével végződik. A győzelmes természettudományi irányzat felújítja az új-platonizmust s megalapítja az orvostudományok természettudományos irány­zatát. A küzdelemben egymásrautalt természettudós orvosok ezután is kapcsolatban maradtak egymással, s igy az első orvosi tudományos testület-féle alakult ki. Az új irány hivei szerteszétszórva laktak ugyan Németország különböző terü­letein, de az összetartás, az együvétartozás érzete oly erős volt köztük, hogy állandó levelezéseikkel majdnem ugyanolyan hathatósan igyekeztek a fejlődő tudományt biztos alapokra fektetni, mintha egy helyen tartózkodó testületet alkottak volna. Igen sürü, némelyiknél köteteket kitevő, valósággal folyóiratot pótló levelezésükben minden új felfedezést, tapasz­Filozófus orvosok. Természettudós orvosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom