Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
III. Fejezet. A 17. század orvostudományi története - IV. Hazai orvosaink tudása - 1) Tudományosan képzett orvosok
149 a körülmények az okai, melyek ebben őket megakadályozták, de másrészt hogy a kiváló orvosok felfedezéseit ők is át nem vették és igy legalább is a kiváló orvosokéval általában egyazon tudományos szinvonalt, ha nem is saját erejükből, de legalább mások tudásának elsajátítása révén elérni nem tudták, annak oka az, hogy a 17. században sem újság, sem tudományos folyóirat nem létezett nálunk, melyek által az orvostudomány vívmányai elterjedve közkincscsé válhattak volna. így történik az a 17. században, hogy pl. két orvos, aki ugyazon külföldi iskolába járt, itthon a praxis alapján hihetetlenül messze áll egymástól. Az egyik t. i. itthon, praxisa alapján is továbbképezte magát, a másik pedig megmaradt az egyetemen elsajátított általános ismereteknél, sőt azokból lassankint felejtett is. Ilyenformán egyes orvosaink kiváló tudásra tesznek szert, mások megmaradnak az általános tudásnál s legföllebb egyes, praxisukban gyakrabban előforduló speciális betegség kezelésében tűnnek ki s tesznek szert az általános orvosi tudásnál valamivel pontosabb, helyesebb ismeretre. Ezért egyes rendes orvosok is többször Írnak könyvet egyes betegségről, vagy találnak fel új gyógyszereket. Így Buchholtz György, városi orvos, mint Győry Tibor írja, 1676-ban találta fel az oleum libani, seu limbae nevű általános gyógyszert,1) mely aztán elterjedt. Spendier Pál, pozsonyi orvos viszont a pulvis pannonicus ruber nevű szert találta fel,2) noha ő is csak közönséges orvos volt. Viszont egyes orvosok tudásban a kevésbé tanult orvosok színvonala alá sülyednek. Rendes orvosaink tudása tehát általában a kor színvonalához mért, az általános tudást megközelítő volt, anélkül, hogy az átlagosan felülemelkedett volna. A betegségek lényegét és gyógyszereit mások művei után több-kevesebb szerencsével állapították meg. Viszont azonban egy részük alig érdemli meg az orvos nevet. A harmadik osztályba soroztuk azon orvosokat, akiknek egyetemi képzettsége nem volt teljes. Ezek tudása műveikből ritkán állapítható meg, mert könyvet, vagy csak ránk maradt receptgyűjteményt is ritkán Írtak s ezek is főleg olyanok, i) i) Száz., 1901., 53. - 9 U. o.
