Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
I. Fejezet. Előzmények
8 College de st. Come. Sebészetünk a 16. századig. munkái nyomán tanították. A tanításnak később már gyakorlati értéke is lett, azáltal, hogy egyes egyetemek állatokat kezdtek boncolni, sőt lassankint már elhunyt szegényebb emberek hulláit is boncolják. Igaz ugyan, hogy 100 év alatt mindössze 4—5 hullát engedtek meg boncolni s ezen is hallgatók nem, csak tanárok lehettek jelen, de hát ez is már eredmény. A boncolás így lassankint létjogosultságot nyert az egyetemeken. Franciaországban már a 14. század elején megalakul a »college de st. Cóme«, mely sebészeket képez. De viszont mivel épen Franciaországban volt a legszigorúbban elkülönítve a sebészi pálya az orvosi foglalkozástól, a college de st. Cőme, habár világhírű sebészeket is nevelt, épen foglalkozásának lenézettsége miatt népszerűségre, a tudományos világ előtt elismert tekintélyre sohasem tett szert. Ezen körülmények magyarázzák meg hazai sebészetünk kifejlődését. Orvosaink a 11 —13. században Olaszország egyetemeire járnak. így az olasz tudományos szellemmel átveszik az olasz egyetemek anatómiai ismereteit is, mely azidétt legelső volt Európában. A 14. és 15. században viszont, mikor az olasz egyetemeken mindinkább többet boncolnak s a leghíresebb anatómusok egymásután Írják meg műveiket, a magyar ifjak nem látogatják már az olasz egyetemeket, hanem Bécs, Krakó és Prága egyetemein tanulják az orvostant. S ha bár ezen egyetemek tanárai olasz származásúak is voltak, azért nyomába se léphettek olaszországi mestereiknek. Ennek folytán az Árpádok korában, mivel Olaszországban az egyetemi orvostanár egyúttal sebész is volt, papi orvosaink a sebészetet a belorvoslással egyidejűleg gyakorolták. A 14. és 15. században viszont, mikor a világi orvosok rendje megalakul, az osztrák egyetemeken igen kevés, vagy semmi anatómiát se hallgatva, a sebészetben nem, vagy csak kevéssé képezték ki magukat. Ehhez járult, hogy a Nyugat felfogása szerint orvoshoz nem volt méltó a sebészet, s ezért a Franciaországban tanult magyar ifjak sem óhajtottak sebészi ismereteket szerezni. Ilyenformán a sebészet nálunk a 14. és 15. században visszafejlődött s úgy látszik, hogy a háborúk okozta sebesülések leszámításával, mikor is a betegápoló
