Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
I. Fejezet. Előzmények
4 n. r Papi orvosaink ^ Í V - Civil orvosok büntetéseképen sújtja az emberiséget. S ezt nem is lehet csodálni oly időkben, mikor a boncolás tiltva volt s az orvos sokszor nem is láthatta betegét. Az egész középkoron át az orvoslást rendesen a papok végezték, vagy ha voltak is civil orvosok, mivel már a kor mélyen vallásos szelleme se engedte volna, hogy a szűk korlátok közé szorított emberi elme a tudományos vizsgálódások magaslatára emelkedhessék s egyébként is a korszellem túlságosan vakmerő kísérletnek, Isten dolgaiba való beavatkozásnak tekintette volna az ilyen merész vállalkozást, tehát az általános korszellemmel és felfogással ellentétbe helyezkedni nem is mert volna senki. így minden a régiben maradt: az orvostudomány megmaradt a többnyire hatástalan kuruzslásnál és még ennek is a legtudománytalanabb fokánál, mig végre a renaissance és a reformáció rombadöntötte a középkor önemelte bálványát, a vallási fanatizmust s a romokon az abszolút tudománynak épített uj, fényes hajlékot. * * * Hazánknak a renaissance előtti orvostudományi, illetve közegészségügyi állapotait a fennmaradt adatok alapján most a következőkben próbálom rendszeresen összefoglalni. Orvosaink kezdetben, a 11 —13. században, többnyire papok. A bencések, ciszterciták, karthauziak, keresztes-lovagok, továbbá a sz. Klára- és sz. Katalin-rendü apácák hivatásszerűen foglalkoznak betegek gyógyításával és ápolásával. Rendházaik mellett rendesen kórházak vannak. Az Árpádok korában ők a legképzettebb orvosok hazánkban. Voltak köztük egyetemileg képzett orvosdoktorok is, de általában az orvos- tudományt rendházaikhoz csatolt kórházakban, gyakorlatilag sajátították el. Árpádházi királyaink korában igen sok orvost találunk világi papjaink között is. Viszont civil orvosról említést se találunk, s csak annyi sejthető, hogy civil orvosaink többnyire az ezen kor orvostudományában a vezető szerepet játszó arab iskolákban tanult zsidók voltak. A 14. és 15. században már megváltozik a helyzet. Orvosainknak még akkor is igen nagy százaléka pap, de többé nem olyan papok, mint az előző századokban, hogy
