Párkányi Dezső: Magyar orvosok és orvostudomány a 17. században (Székesfehérvár, 1913)
I. Fejezet. Előzmények
5 papi pályára készülve, papi hivatásuk mellett mellékfoglalkozásként gyakorolják a gyógyítást, hanem orvosi pályára készült és képzett tudósok, akik csupán azért lépnek az egyházi rendbe, hogy így a királyoktól jövedelmező egyházi méltóságokat kapjanak, s így biztosítsák megélhetésüket. Mert az orvosi praxis még nem biztosított nekik tudásuknak megfelelő kényelmes életet. Ők tehát teljesen civileknek tekinthetők annál is inkább, mert e korban a papi nőtlenség úgy is majdnem ismeretlen fogalom volt. E korszak orvosai közt már számos hires, sőt önálló irányánál, vagy orvostudományi felfedezéseinél fogva világhírű is akad. így: a hires bolognai Varignana-család sarja, Vilmos, Mladen, horvát bán udvari orvosa. Giovanni d’Ungheria, bolognai orvostanár, Fontana Ferenc, hires tudós, a világhírű Manardo János, ki az orvostant uj alapokra fektette (para- celzista), ezenkívül Brenner Márton, Praemarton Mihály, Bagelardo Pál, stb., kik részint külföldi egyetemek tanárai, részint világhírű orvosi könyvek szerzői voltak. Ezen civil orvosokon kívül léteznek még a szerzetesi orvosi iskolák is, bár ezek kezdenek háttérbe szorulni. Általában a 14. és 15. századot jellemzi a világi orvosok^ előtérbenyomulása. S ez főleg a városok megalakulásának következménye, melyeknek gazdag polgárai el tudják tartani az orvost, sőt a szigorú egészségügyi rendszabályok szerint élő város egyenesen megkívánja, hogy állandóan orvos lakjék közöttük. Másrészt pedig a polgári elemben a magyar közép- osztály alakul ki, mely tudományos képzettsége révén részt követel magának az ország kormányzásában is. így többé nem műkedvelő papok folytatnak orvosi praxist, hanem a 14. és 15. században kialakul a hivatásos civil orvosok rendje, kik az orvosi hivatást életcélul tűzték ki maguk elé. A világi orvosok rendje legkorábban Olaszországban fejlődött ki. A 16. századig Olaszország vezet az orvostudományokban, sőt azt majdnem monopolizálta is. Az olasz iskolákon kívül csupán a francia egyetemek jöhetnek számba. Az osztrák és magyar egyetemek tanárai, a királyok orvosai, sőt nagyrészt Páris hires első sebészorvosai (Lafranchi) is az ő soraikból kerültek ki. A 11—13. században tehát, mikor ifjaink, ekkor még ^ világi orvosok rendje kialakul. Olaszország vezető szerepe.
